2010 áprilisában így nézett ki a folyó... Izgalmasnak és szépnek ígérkezett a pünkösdi vízitúránk. Aztán jött a májusi árvíz és elmaradt.

Fotót áprilisban Pici készítette.

Az árvíz májusi képei az internetről valók:
http://galeria.index.hu/belfold/2010/05/16/olvasoink_kepei_az_ozonvizrol/?current_image_num=11&image_size=ml

Mi is történt?
Mi először vettünk részt ilyen túrán, nem is képzeltük, hogy ennyire jó lehet...és ezt még a számtalan szúnyog sem tudta tönkre tenni.
Úgy kezdődött, hogy lerobbant a kocsink, ami persze rossz hír, de az ahogy a segítségünkre siettek, és ötünket elszállítottak Őrtilosba, már hihetetlen volt: ott kajával, jókedvvel, énekléssel vártak. Köszönjük a segítséget ezúton is.
Aztán az evezés, a kikötés a homokpadokon: a nap, a szél, a víz közös élvezete-hiszen ti tudjátok miről beszélek. A játék, ahogy sorban álltunk, hogy a folyó levigyen minket, el a 133-as tábla mellett-aztán ezt még nyolcszor. Vagy a wellness sarazás, csúszda Évivel... a remek ugrások a majomhintáról-remélem a képek visszaadnak valamit ebből.
Esténként a közös vacsikészítés Magdi vezetésével... az a tojásos nokedli tényleg felülmúlhatatlan. Az éneklések a hajóban és a táborhelyeken, a szuper gitár kíséret-ilyet nem lehet elképzelni, ezt át kell élni.
Az utolsó éjjel őrség volt végig a tűz mellett: ott néztük meg a napkeltét. Közben csatlakozott hozzánk egy kedves lány, aki egy csapásra naturistává és vízitúrázóvá vált, noha azelőtt egyiket sem próbálta. Viszont annyira belejött, hogy a tervezett egy nap helyett három napig maradt velünk.
Sajnos szombaton már nem tarthattunk a csapattal, mert el kellett menni az autónkért, amivel végül is szerencsésen hazaértünk.
Köszönjük Pistinek a szervezést, Magdinak a finom kajákat, Lacának, Pistinek a gitárkíséretet, Picinek, Hlavynak az önzetlen segítséget és mindenkinek, aki ott volt, mert csak így, együtt élhettük át ezt a remek túrát.
Andi, Dagi

Ismét Dráva!
Úgy gondoltam, hogy tavaly mindent leírtam amit a vízről és a Dráváról tudtam, de azért ez az idei mégis más volt. Főleg azért is, mert mi voltunk az első túrázó vízreszállók ezen a nyáron.
Idén már régi ismerősként köszöntöttük a folyót és a táborhelyeket. Szinte hihetetlen szerencsénk volt az időjárással. Pont aznap jött meg a nyár, amikor letettük sátrainkat a parton. Az első este hangulatát a régi barátok köszöntése lengte át, mert én ritkán jutok hozzá a NaVKE programjaihoz és fájdalmamra oly ritkán tudok kellemes perceket eltölteni veletek. Ezért aztán nagyon szeretem ezeket a túrákat, mert olyan jó együtt lenni. Szerencsénk volt még a folyóval is, mert csendes, szelid arcát mutatta nekünk, amiról Lajos tavaly beszélt. Kidomborodtak a homok- és kavicspadok, melyeken nagyszerű volt megpihenni.
Első vízreszállás is sikeres volt, bár a Mura itt jól felgyorsítja a folyót. A tavalyi vízálláshoz képest kb másfél méterrel volt alacsonyabb. A hőmérséklete viszont a tavalyi volt. Brrrrrrrrrrrrrrrr nagyon hideg volt az első mosakodás reggel. A két túravezető akik közrefogták a haladó hajókat, Lajos és Zsolt nagy biztonságot nyújtott a csapatnak. Fontos és gondos eligazítással kezdődött minden nap a vízreszállás. A 45 km távot hamar lenyomtuk. A második nap húzosabb volt, mert lelassult a víz, de ami a nagyobb probléma volt, hogy nem találtunk kikötési lehetőséget. Mindenkinek a hátsóbbik fele bánta a sok ülést. A végén már akárhol kikötöttünk volna, mikor is megláttunk egy csodálatos kavicspadot. Apró kavicsból állt és a folyó felét elfoglalta. Az hihetelen klassz volt.
A strandon nagy szerencsénkre a víz hideg volt és nem voltak strandolók, úgy mint tavaly, ezért ott sem kellett felöltöznünk, mert egyedül voltunk a parton. Ismét megfőztem a "tojáslevest" közkívánatra, remélem mindenkinek ízlett. Csatlakozott hozzánk egy sepsiszentgyörgyi kislány, aki bicikliével kerekezi végig európát. Ezután már rövidebb szakaszok következtek, viszont a víz lelassult, és a nap is egyre jobban tűzött. Én először voltam napon idén, ezért féltem, hogy megkeseríti egy leégés a jó hangulatomat. Hál'istennek megúsztam. A part egyre homokosabbé vált és nagyszerűbbnél nagyszerűbb kikötési lehetőségeket biztosított nekünk.
Az utolsó napon, a körömpörkölt a Coffos érdeme volt, mert szuper friss husit hozott, amiből isteni pörköltet föztünk. Szóval rá kell venni az étlapunkra ezt is. Szerintem nagy sikere volt, és aki eddig azt mondta nem szereti, az nem tudta milyen egy igazi finom körömpöri, sok szaftban főtt krumplival, savanyúsággal.
Összességéban megint nagyszerűen éreztem magam, és úgy láttam mások is hasonlóan. Borulás is csak egyetlen egy volt, az is pont kikötéskor történt, és mint mindig a segítség azonnal érkezett, és Zsolt profi módon levezényelte a mentést. A bajban azonnal mindenki a legjobbat hozza ki magából. Ezért is szeretem és becsülöm a társaságot.
Mégegyszer köszönöm mindnyájatoknak az idei nyár első és pazar vízitúráját.
Magdi

Bárcsak minden vízitúra ilyen lenne!
A szervezés, a túravezetők, a társaság, az időjárás, a természet, az enni-innivalók, a szakácsok, a csodálatos Dráva, az esti éneklések gitárkísérettel, a név- és születésnaposok köszöntése, a telihold, a rengeteg jó vicc, a majomhintázás, a meccsnézés, a diszkrét, de minden kikötőhelyen érezhető rendőrségi odafigyelés arra, hogy megérkeztünk-e, minden rendben van-e, mind hozzájárultak a remek élményekhez.
Éljenek a vízitúrák! Hajrá Fiatalok!
Évi

Fotó: Andi, Dagi