Talalkozas Kiskoroson (!) 10 orakor a vasutallomas parkolojaban. (A szept. 14-i Natura a rossz idojaras miatt elmaradt.)

Turavezeto: Rohoska Istvan

Kivonat a NaturListán megjelent levelekből:

Mind a 11-en ott voltunk a kiskőrösi vasútállomáson, akik ezen a szép nyár-végi vasárnapon nyuszkán (azaz meztelenül) akartunk kirándulni! Öt autóval mentünk a kiindulási táborhelyünkre, ahol István túravezetőnk jóvoltából diópálinkával köszöntöttük a jubileumi, 30. Natúrát! Ica pogácsáját haraptuk hozzá, majd elindultunk a Kaskantyú környéki természetvédelmi területre, természetesen egy szál cipőben. Az elöl menők izzadt testükkel szaggatták a pókhálókat, a szövőmesterük nagy elégedetlenségére, de szerencsére nem akadtunk föl bennük! Selymes hernyókat is találtunk, de a három vadlesre fölmászva sajnos nem láttunk nagyobb vadakat (talán túl hangosan társalogtunk). Annál több gombát, kökényt, diót, sőt még szőlőt is találtunk, de a gombát nem mertük bevállalni ebédre. A meleg, napos időben, nevetgélve szeltük át a vad-dohány mezőket és akácos erdőrészeket. Három óra séta után jól megéheztünk, ezért visszakanyarodtunk a táborhelyünkhöz a NaVKE ajándékát a paprikás krumplit elkészíteni. Frissítő hideg vizes zuhanyozás (!) után kivétel nélkül mindenki szorgoskodott, István ( túravezető és séf) keze alá dolgoztunk az alapanyagok előkészítésében. Forradalmi újításként most először gázon főtt meg az ebéd és olyan finom illatot árasztott, hogy körbeálltuk, egyre fokozódó éhséggel. Amíg főtt az ebéd, Ica a jógát sem hagyhatta ki, hiszen most ez a sláger! Marian közben elkészült a tejfölös-foghagymás ubisalival (Rózsa távollétében ő vállalta ezt fel), nagyon finom lett, szét is kapkodtuk. Az ebédet István séf osztotta, bőven volt kolbász és friss kenyér is. A kellemesen simogató napon, vagy a hűs árnyékban fogyasztottuk el az ínycsiklandó egytálételt (vagy kettőt?) Befejezésül diós-patkó süteményt ettünk, hogy édes szájízzel búcsúztassuk el a 2014.-es nyarat! Holnapra már esőt és hideg időt jósoltak, de ma még szerencsénk volt! No de semmi baj, találkozunk a sok-sok őszi és téli naturista programon!
GabIca

Vhol az Alföld déli részén gyalogtúráztunk. Mivel a natúra SZIKI-hez is közel van, Sándor Jancsi ötletét támogattuk és megbeszéltük Rohoska Pistivel, túravezetőnkkel, hogy belefér egy kitérő, a SZIKI-n zajló művésztábor meglátogatása. Vagyis aki szeretné megnézni a kiállítást SZIKI-n és találkozni a korán ébredő művészekkel, vasárnap 8.30-ra ott volt SZIKI-n és onnan kb. 9.30-kor továbbindulva elérhette a sándorfalvai natúrás találkozási pontot is, ahol már várták a pesti csapatot az gyülekezők. Pár perc késés is belefért.:)

Natúra találkozási időpontja, helyszíne: vasárnap 10 óra
Sándorfalva, Alkotmány körút 22.
Utána a kocsikkal továbbmentünk a gyalogtúra helyszínére és vhol Sándorfalva-Dóc közeli mezőkön natúráztunk, a Tisza közelében (lsd. az ittenimini térképen). A Natura végén, egy árnyékos helyen megfőztük a szokásos paprikás krumplit is, melyre az egyesület vendégei voltunk mind a 16-an.
A részvételhez előzetes névszerinti bejelentkezést kértünk (navke@navke.hu). Telekocsik szervezésében közreműködők levelét is vártuk, sikeresen, mint Budapest mind Szeged környékéről indulóknak 1-1 autóval.
Túravezető: Rohoska István.
A tavalyi képes élménybeszámolónkat itt találod:
http://www.navke.hu/index.php?main=archivum&lang=&year=2013&pr=natura

Kivonat a natúra utáni élménybeszámolókból

(NaturLista, Nudlista, Facebook)

Remekül sikerült a mai napi NaTúra! (jún. 29.) Maroknyi csapat képviselte Budapestet, de szép számmal voltunk, voltak Szerbiából is. Egyszer átúsztam a Tiszát, s szó szerint minden segédeszköz (azaz tárgy, pl. cipő) nélkül teljesítettem a távot, nagyon tetszett! A Szikin szép műalkotásokat láttunk reggel, ötletesek voltak a festők, testfestők, némely alkotás pedig egyenesen remekmű!
(János)

Érdekes egy natúra volt, vhogy nem hasonlított az eddigiekhez... Sok vidámsággal, kiváló és bevállalós társasággal, sok új részvevővel és különleges élményekkel gazdagodtunk. Jánosnak nagyon köszönöm a telekocsit, nélküle a pestiek nem igazán jutottak volna el ide.
Vasárnap reggel korán indult pesti kis csapatunk a telekocsinkkal, az alföldi natúra helyszínére. Sziki közelsége miatt jól esett a kitérő, amit az ott zajló Művésztáborosok zárónapja ihletett és megtekinthettük a kiállításukat.
A legutóbbihoz képest amit itt láthattam sok újdonságot is felfedeztem, sok népi (kalocsai) hímzés és festett kavicsok is szerepeltek. Egyre több festménnyel és Szolja gyönyörű új ékszereivel is találkozhattunk. A fotóit Géza már összeszedte, mivel a natúrára ő is velünk tartott, de a testfestésről láttunk pár remek fotót B. Lacinál, az elmaradhatatlan napraforgóival együtt. Á. Laci és margitkáék pedig akorán kelő művészek közé tartoztak, velük beszélgetni is volt időnk. :)
Tíz óra után, pár perc késéssel a natura találkozási pontján üdvözöltük egymást, 17-en jöttünk össze Sándorfalván és telekocsikkal indultunk aztán tovább a Tisza felé. A parkolónk egy nagy mezőn volt, a birkák már vártak bennünket. Rengetegek voltak, békésen legelésztek ott a domboldalban. Nagyon tűzött a nap, tulajdonképpen hiba volt ilyen melegben, a déli órákban útra kelni. Sehol egy árnyékos fa... Itt egy kis félreértéssel több órás gyaloglás után a közeli Tiszát se találtuk meg. Sok Holt-ága volt errefelé,maszatos, elhanyagolt, fürdőzésre alkalmatlan helyszínekkel. Rengeteg birkával és nyájakkal és pásztorral is találkoztunk az utunk során. Szerb vendégeink szomorúak is voltak, ők inkább készültek volna vízre szállni, mint mi. Aztán ők az ebéd elkészülte előtt vissza is mentek Szikire. Mi azért nem adtuk fel, megtaláltuk azt a piciny lejárót, egy horgász család mellett, ahol fürdési lehetőség is adódott a bátraknak. Utána sietve visszatértünk a főzőhelyre, egy kiépített tűzrakóhely mellé, ahol fedett, árnyékot is adó faházszerűség közelében kezdtük el a paprikáskrumpli megfőzését. Túravezetőnk nem állt a helyzet magaslatán, autóink távol parkoltak, oda még el kellett gyalogolni és idehozni őket. Nem volt ugyanis elegendő kés... Akkor derült ki, hogy nincs itt minden edény se, de szerencsére a bogrács megvolt, és az alapanyagok java is. Nem volt viszont gyufánk és senki nem is dohányzott. Kezdett kellemetlen és nehézkes lenni az előkészület.
Négy bátor fiú aztán kiszaladt a gátra, hátha jön arra egy autó és lestoppolják. Igaz ruha nélkül integettek, mert eszükbe se jutott, hogy az autós majd ruhában jön...Hisz ott az erdő szélén, a béke szigetén éreztünk magunkat, senki se volt ruha. Nagyon meleg volt. Szerencsére azonban megállt egy autó és sikerült egy kölcsön gyufát szereznünk, csupán kis csodálkozás volt, hogy a mezőn mindenki ruha nélkül szaladgál. A főzés tehát sikeres volt, bár az uborkasalátát sikerült megint új recept szerint elkészíteni,mivel most ecetet nem hozott István.
A hangulat azonban remek volt mindvégig. Még a szerb naturisták 5 fős csoportja is velünk volt állandó és hangos énekszóval bolyongtunk, utána pedig a főzés előtt Karcsiék Rumpuncsa tette jókedvűvé a társaságot. Robi pl. virággal halmozta el a társaság női tagjait, de legfőképp Mártit, a kedvesét. Néhányan lepihentek a fűben és aludtak egy keveset ebéd előtt. A paprikáskrumpli elfogyasztása után megállapítottuk, hogy minden szempontból érdekes naturánk volt a mostani. 6 óra után összepakoltunk és indultunk hazafelé...
(Rózsa)

A 2014. jún. 29-i natúra képes élménybeszámolója

Fotók: Rózsa és Géza