A találkozó 7-én este volt Tivadaron, a Diós kempingben (itt hagytuk az autókat zárt helyen). 
A táv Tivadar-Tuzsér ( 80 fkm), Dombrádig mentünk végül (105 fkm), A hely csodás látványa, tiszta és gyors a víz, rengeteg homokpad fogadott minket. A folyó szélessége 100-160 m, mélysége 3-5 m. A víz sebessége 2-3 km/h, kezdő vízitúrázók is használhatták.  A part homokos, fürdésre, kikötésre alkalmas volt, gyakran meg is álltunk pocolni..

Szállás: kedd este a Diós kempingben pihentünk, a továbbiakban vadkempingeztünk az ártéren.
Esténként közösen főztünk bográcsban, a reggeliről és a napközbeni kajáról mindenki magának gondoskodott (önellátó).

A túra a tervek szerint haladt vasárnap délután 4 óráig tartott, így szerveztük a hazautat!  

Részvételi díjak:
-Navke tagok - 6.500.-Ft,
-más naturista egyesületek tagjai: 7.200.-Ft,
-tagsági nélkül: 8.000.-Ft.
(Az árak min. 25 fő résztvétele esetén voltak érvényesek!)

Befizetési határidő 2007. július 31.volt, és bankszámlaszámunkra (IC Bank Rt. 14700002-00100016-41019010) utalhattátok a részvételi díjat.

Pisti pedig így írt a a Hernádi-vízitúra után a NaturListára!

Aki ott volt, az felelevenítheti a fantasztikus élményeket, aki kimaradt, annak meg hadd fájjon a szíve, hogy micsoda buliból maradt ki!
Tehát a Hernád!

Az eddigi 9 NaVKE-vízitúra közül a legszuperebb és legkalandosabb túra volt! Vadregényes, érintetlen táj (a duzzasztásokat kivéve), sebes, tisztavízű folyó nagy kanyarokkal, folyton meglepetéseket rejtő víz, és igazán szuper társaság!

Végül 24-en vettünk részt a vízi kalandozásban, bár jó néhány törzsgárdatag túrázónk nem tudott ott lenni: ki Horvátországban nyaralt, ki könyvelt, más betegség miatt nem tudott jönni, míg kedves nejem térdsérülés miatt hagyta ki a túrát.

A találkozó csütörtök estére volt megbeszélve Hernádszurdokon. A héten addig tomboló kánikula estére hatalmas viharba csapott át, mire hazaértem a kölykeimmel az évzáróról, már kidőlt fák torlaszolták el a 3-as főutat, és sűrű villámlás közepette ömlött az eső. A csapat egy része ekkor már a találkozó helyszínén volt csodás, tiszta idNben, és el sem akarták hinni a híreket a viharról. KésNn indulva éjfél után értünk öcsémmel az addigra némileg esNáztatta táborhelyre, az autó zajára többen felébredtek, majd îemsokára megérkeztek A. Éváék ió.

Gyors üdvözlés, sátorverés, és szunyálás. Ezalatt néhány jószándékú helybeli meglovasította az autók mellől a Coffos által hozott 5 liter vörösbort, és majdnem megfújták az én 2 hálózsákomat és pumpámat is. Összekészítették a kerítés mellé a szajrét, de megzavarhatta őket valamelyikünk eme műveletben, így csak szomjukat olthatták (fene a belüket!)

Lecipeltük a kenukat a vízhez, és kezdetét vette a kaland. A kenuk ülésrendjénél volt némi teketóriázás, a későbbi beszállók számának növekedése miatt csak kompromisszumos megoldást sikerült találni, így kezdő kormányos is bizonyítási lehetőséget kapott, emellett Coffos kénytelen volt egyedül hozni egy hajót (ezt egyébként zseniálisan abszolválta).

A víz gyorsan szaladt, így mi is felvettük a tempót. A medret és a partot lapos kövek borították, kész Kneipp-kúra volt rajtuk járni mezítláb! Ezt többször meg kellett tennünk a gázlóknál, és ahol nem volt elég mély a víz, így fennakadtak a kenuk. Jó hangulatban faltuk a kilométereket, gyönyörködtünk a part menti erdő látványában, ízlelgettük a folyót, melynek selymes vize igen kellemes hNfokú volt. A folyó rendkívül változatos, hol kiszélesedik és sekéllyé válik, hol több ágra szakad kis szigeteket alkotva, hol hatalmas kanyarokat vesz, nemritkán 180 fokot fordulva, néhol magas löszfalakat rombolva, a kanyarok külsN ívén igen mély részeket lutrehozva. Rendkívül élvezetes volt a haladás a folyón, már-már vadvízi evezést, raftingot idézN, így adrenalinban sem sznkölködött a túra!.

A rekkenő melegben hamar nekivetkőztünk, az először köztünk lévő hölgy is, és a kavicspadokon meg-megálltunk egy kis napozásra-fürdésre, a mi szavunkkal "pocolásra".

Embert alig láttunk a 3 nap alatt, vízitúrázókkal sem találkoztunk, csak néhány horgászt láttunk a parton. Nem sokáig kellett várni az első borulásra. Öcsémék hajója gyönyörű íven vette be az egyik kanyart a felgyorsuló vízben, de a kanyar végében álló fűzfa útjukat állta, és beborította őket. A többiek gyorsan ott pattantak, és segítettek a mentésben, ahogy ezt aztán a túra alatt még néhányszor megtették. Megszereztük az elsN tapasztalatokat a folyóval, megtanított rá, hogy tiszteljük Nt!

Némi veszteség árán tovább indultunk. Sebesen haladtunk a szigeteket kerülgetve, a zúgókon átcsúszva, a szűk kanyarokban serényen evezve, a néhol kiszélesedő mederben időnként összekapaszkodva. A második borulást a mi hajónk mutatta be, egy felgyorsuló kanyarban a meder közepén álló nagy fával lett találkozásunk. Pedig nagyon húztunk Dórival, de a víz erNsebb volt, így hamar vízben találtuk magunkat, és szedegettük a cuccokat a vízbNlŹ már ami nem úszott el. D. Zoli és párja ugyanezzal a fával taiálkozott utánunk, így Nk is megfürödtek. Elázott cuccokkal, de nem lankadó kalandvággyal folytattuk a túrát. A folyó lassan megváltozott, a víz lelassult, a meder és a part iszapossá vált, érezhetNvé vált a gibárti duzzasztó hatása. Sikerült az utolsó kikötN- és táboreelyet megcsípnünk (másnap kiderült, lejjebb magas és iszapos a part, alkalmatlan a kikötésre), gyors kicuccolás, sátorverés, fagynjtés, és máris rotyogott a bográcsban a finom bakonyi, amit Coffos varázsolt nekünk.

A szokásos esti borozgatást-beszélgetést az eleredő eső szakította meg, így nyugovóra tértünk.

Reggel az indulást az újra eleredő eső hátráltatta, így jócskán megkésve indultunk, pedig már vártak ránk a beszállók a gibárti hídnál.

A duzzasztott, gyenge sodrású vízen a hajóink is lassan haladtak, így csak dél körül értük el a duzzasztót. Mivel a hely teljesen néptelen, így pucéran ejtettük meg az átemelést. A hajók kiemelése és az átcuccolás jó tempóban haladt, majd néhányan beálltunk a duzzasztó alá, ahol az átzúduló víz valóságos élményfürdőt hozott létre, megmasszíroztattuk magunkat, és jót élvezkedve ültünk vissza a kenukba. Innen hamar a hídhoz értünk, itt várt már minket Fere, Edina és férje, valamint Ákos és Barbi. Átszerveztük az ülésrendet, és jó tempóban haladtunk tovább. A duzzasztó alatt a folyó újra felgyorsult, a meder a fönti szakaszt idézte, gyors víz, sok kanyar, szigetek, ártéri erdN, egyszóval nagyon élvezetes volt!

Újra voltak huncut kanyarok, az aznapi borulást (merülést) Paliék mutatták be! A folyó itt szűken két nagy kanyart vett, nagyon felgyorult, és a két kanyar között egy hatalmas fa állt a mederben, mintha ott nőtt volna (pedig uszadék lehetett). Pali és a két lány, Évi és Piri sebesen evezett, a hajó szinte repült a vízen, de így sem sikerült eléggé élesen venniük a kanyart, becsúsztak - inkább száguldottak - a fa ágai közéŹ ott fennakadtak, és a kenu gyorsan megtelt vízzel. A fán csimpaszkodva mentettük ki a lányokat és a holmikat, majä nagy nehezen kicibáltuk a kenut a fa ágainak és a rohanó víznek a szorításából. A kanyar alsó részén fantasztikus homokos plázs hívogatott éjszakára, de rövid tanakodás után a továbbindulás mellett döntöttünk, kevés volt még az aznapi táv, a beszállók még alig-alig evezhettek. Gyönyörn helyek mellett haladtunk el, majd megálltunë egy festNi helyen, és itt vertünk tábort. A folyó itt egy nagy balos kanyart vett, a bal parton kis szigetecske kavicspaddal, a jobb parton 2 méter magas löszfal. A távolban egy gyönyörn, zöldellN domb, meghintve sáoga virággal. Szinte már-már giccsesen gyönyörn! A víz isteni volt, a löszfalba lépcsNket vájtunk, és a mély vízbe çyerekként ugráltunk a partról, az élen Patikus barátunkkal. Rengeteg fürdNzés után estére 2-féle paprikás krumpli fNtt 2 kondérban, összemértem fNzNtudományomat Coffossal, szerintem döntetlen lett! J Volt, akinek az un tarhonyás verzióm ízlett jobban (ebbe azért egy kis erNspaprika is belecsusszant)

Este a szokásos borozgatás- beszélgetés éjjel 2-ig, fantasztikus hangulatban.

Másnap már dél előtt leértünk a felsődobszai duzzasztóig. Az eredeti cél, Gesztely emberi időben ekkor már elérhetetlennek tűnt, így "némi tanácskozást" követően lerövidítettük a túrát úgy, hogy kb. 2 óra tájban, Szentistvánbaksa magasságában keresünk majd egy alkalmas helyet, ahol a hajókat ki tudjuk emelni.

A folyó megint nekilódult, újra csodás szakasz következett, embert sehol nem láttunk néhány fürdőző purdét leszámítva. Az egyik gázlónál tehéncsorda ivott a vízben, az egyik marha (tán bika?) üldözőbe is vette az egyik kenut, de a következő hajóval Patikus barátunk nem volt szívbajos, egyenesen célba vette a rakoncátlan tehenet, aki ettNl megijedt, és elinalt.

Még 2 borulás volt hátra, Ákos barátunk alulmaradt egy befordult fűzfával és a sodrással vívott csatájában, amit öcsém, Peti a kíváncsiságtól vezérelve (vagy az ismétlés a tudás atyja jegyében) ugyanott remekül megismételt. Ekkor úszott el az egymásba csomagolt két bogrács, amit nem sikerült alapos kutatás után sem sikerült meglelnünk a gyors és mély vízben. Innen már nem volt sok a végéig, Szantistvánbaksán már várt minket a tréler, egészen a parton. Már csak az autók lehozása volt hátra az indulási állomásról, majd búcsú, és suhantunk hazafelé, tele fantasztikus élményekkel. Akár már holnap megint indulnék, újra átélni ezt az egészet!

Jövőre újra szervezünk túrát a Hernádra, egyszerűen kihagyhatatlan! J

De addig ne feledjétek, a következő vízitúra augusztusban a hasonlóan gyönyörű Felső-Tiszán, Vásárosnaménytól Tuzsérig! Ugye, jöttök?

(Pisti)

22-en indultunk útnak szombaton. Csodaszép túránk volt...

Túránk előtt ajánlottuk mások írásait:

Bodrog-ártér
(Umann Kornél: Tippek vízitúrázóknak)

A túrák általában úgy néznek ki, hogy az ember beevez egy csatornába, amikor elakad, akkor vagy talál egy gátat, amin átemelve a hajót, a túloldalon egy másik csatorna folytatódik, vagy nem, akkor visszafordul. Egy-egy csatorna 2-5 méter széles, 20 cm-3 méter mély szokott lenni, rengeteg kanyarral, benyúló fával, ággal, bozóttal - a kormányos orrvérzésig gyakorolhatja a kormányzást. Az átemelések általában füves gátak szoktak lenni (5-20 méter össz cipelési hossz), két perc alatt át lehet húzni még egy megrakott hajót is, legfeljebb arra kell várni, hogy a másik negyven hajó átemeljen. Ami az egyik héten / évben járható út, a másik héten nem biztos, hogy az.

Egyébként tökmindegy, hogy merre megy az ember, mindenfelé gyönyörű, mindenhol van víz, csak az a lényeg, hogy az ember megtalálja az egyik bejáratot, aztán irány a waterworld!

Vízitúra a Bodrog-ártéren
forrás: Dr. Egri Kiss Tibor, Természetbarát Híradó 1996. május

A Bodrog-ártér Tokajtól északra Olaszliszka - Bodrogkeresztúr - Zalkod - Viss között terül el. E Velencei-tó nagyságú területet víz önti el a tavaszi áradásokon rendszerint, és ritkán nyáron is a Tisza áradásakor. Területén állandóan van 9 nagyobb tó (holtág), ezeket 3 hosszabb csatorna köti össze. Kis víz esetén is járhatók, ám nyáron a vízinövényzet elburjánzása után igen nehezen, vagy nem evezhetők. Számtalan mocsaras, ingoványos területen igen sok és sokféle vízimadár él és költ. Van itt nagykócsag, bakcsó, bölömbika, szürke-, vörös-gém, sirály, szerkő, még kárókatona is. Vízi és mocsári növényzet terem nagy tömegben. Szépek a 15-20 cm-es fehér tündérrózsák, a sárga vízitök, a sárga nőszirom, a mocsári gólyahír és a tavaszi tőzike. Júniusra már úgy elszaporodnak, különösen a kolokán, hogy az evezést is lehetetlenné teszik. Néhány mocsári tölgy, sok nyár- és fűzfa díszíti a területet. A vizes mocsaras területre jellemző állat- és rovarvilág is fejlett. Ebből is kitűnik, hogy igen sok a szúnyog és a sulyom szúrós termése még a vékony cipőt is átszúrja! Ezt a csodálatos, ritkán látható vízivilágot a Tokaji-hegy és a Zempléni-hegység panorámája ékesíti. A tájékozódást a térképen kívül a Tokaji-hegy a tetején a TV adóval, a Bodrogkeresztúri-kőbánya és az olaszliszkai szögletes templomtorony segíti.

Az egész terület a TOKAJ-BODROGZUGI TÁJVÉDELMI KÖRZET-hez tartozik, ezért itt halászni, vadászni, rovart, növényt, állatokat gyűjteni, virágot szedni, szemetelni tilos. Nagy víz esetén (pl. tavasszal) toronyiránt evezhetünk a fák és az erdők között bármilyen vízijárművel. A nagy nyílt vízfelületeken szél esetén jelentős hullámzással számoljunk. Igaz, hogy kezdő vízitúrázóknak is nyugodtan ajánlható, azért néhány borulásról tudok!

A túrára célszerű hozni Zemplén hegység dél térképet, útikalauzt. Mocsári és vízinövények, valamint Európa madarai könyveket, iránytűt, távcsövet, napolajat, szúnyogriasztót.

Az úszni nem tudóknak mentőmellény kell!

--------

Aztán a vízitúra után egy-egy élménybeszámolót mi is kaptunk elsőként velünk evező társainktól a levelezőlistánkra:

Kedves Naturista Barátaim!
Köszönöm ezt a tartalmas és kellemes májusi szép kirándulást! Nagyon jól éreztem magam első (de nem utolsó) vízitúrámon. Rodrigeznek és Rózsának külön köszönet a türelmükért és a tökéletes kormányzásért, amivel kiigazította az én gyakorlatlanságomat. Ági

Szeretném megköszönni a Bodrog-ártéri vízitúra szervezőinek és levezetőjének ezt a csodálatosan szép élményt. A kezdeti nehézségeket (a találkozási hely változásról szóló levelet még ma sem kaptam meg) és a vízre szállás előtti izgalmakat kárpótolta a csodás ártéri növényvilág és természet, a látvány s mindezt csak fokozta a sátrazás, bográcsozás, tábortűz idején zajló baráti beszélgetés.
A vasárnapi ébredés utáni reggeli, sátorbontás, rendrakás, fürdés, továbbindulás is nagyon jó hangulatban indult és folytatódott. Eleinte sokszor megálltunk fürödni és enni-inni, ezért nehezen fogytak a folyamkilométerek és nagyon melegen sütött a nap is. A végére már el is fáradtunk és mindenki sietett haza, mert már késő volt mire Budapestre értünk.
A többi túrázónak is köszönöm, hogy türelmesek és megértőek voltak. Jó a társaság!
Mégegyszer köszönöm: F. György