Nyári napfény végre egyszer ránk nevet,
ahogy Te nevetsz, Kedvesem. Dobd le ruhádat, Kedvesem,
hagyd hátra, ahogy köznapi életed,
a sok gondot, napi nyűgöt, bajt,
legyünk csak hárman:
Te
én
s a napfény.

Engedd, hogy békével,
szeretettel átöleljelek,
s ahol nem érlek én -
cirógat a napfény.

Rohanj a vízbe velem,
ússzunk együtt meztelen,
s ha fáznál, majd átölel két karom.

Szeretem, ahogy úszás után,
karod kitárva szárítod testedet,
egy mozdulattal a világot,
a tavat, a dombokat, az eget átöleled.

Szeretem összefonódó ujjaink,
ahogy mez-telen sétálunk a földes úton,
takaratlan testünk-lelkünk,
ki lát minket, tudja, összetartozunk.

Szerettem a zöld dombokat,
a forró port lábunk alatt,
a kávé ízét, ahogy szereted,
a Tőled kapott finom szivart,
szeretem, mikor mondod,
arcom még nem volt ily
gondtalan, ránctalan.

És legszebb emlék,
ahogy a parton hagyva zsákot,
benne mindent mi gúzsba köt,
úsztunk a tó közepére,
ahol sekély a víz,
mély a béke,
csendes az ölelés,
ahogy ölellek,
ahogy ölelsz,
bőrünk összesimul,
s fentről a nap vigyáz reánk.

Ráfeküdtünk a vízre,
lebegtünk benne,
ahogy szívünk lebeg
egymás szeretetében.

S ebben a pillanatban,
ott a tó közepén,
dalra fakadtál,
boldog, szerelmes dalra,
hangod mindent betöltött,
vele rezgett a víz,
a levegő, a fény,
a dombok, a fák,
az egész titkos kis világ.

Szíveddel rezdült szívem,
betöltött szerelmed s a béke.

A koszorúzás is a hagyományok szellemében zajlott, de a tavalyi évtől eltérően, amikor két kisgyerek helyezte el a koszorút, idén ezt a feladatot a naturista egyenruhába öltözött Copfos vállalta el egy felöltözött menyecskével, aki ugyanúgy, mint reggel, hatalmas siker volt. Nemhiába, egy naturista telepen egy szépen felöltözött nő, nagyobb szenzáció, mint egy meztelen. Bevallom, hogy nekem a koszorúzás mindig kicsit bensőségesebb ünnep (s ezzel nem csak a jelenlévők számára gondolok), mint a kenyérszegés, bár az valahol felemelőbb.

A kenyérszegés előtt az Elnök úr felszólított mindenkit, hogy a naturista elvekhez méltón, meztelenül vegyen részt az ünnepségen. Sokan voltunk együtt, szépen sütött a nap, kell-e ennél több? Biztos, hogy az elnöki emelvény magasságából messzebb látni, talán több árnyat is, mint nekünk egyszerű naturistáknak, akik csak az élet és a szabadság egyszerűbb örömeit élvezzük. A kitüntetetteknek ezúton is, gondolom sokakkal egyetértésben, gratulálok.

A kenyérszegés pillanata szokás szerint felemelő volt, legalábbis nekem a nyár legszebb pillanata, amikor az emelvényhez lépve egy szelet kenyeret kapunk és a nemzetiszín szalag egy darabkáját ? ez az a pillanat, ami egy naturistának segít átvészelni a telet. (S abban a pillanatban, amikor szinte heringek módjára összezsúfolódunk a színpad előtt, valahogy nem tűnik úgy, hogy kevesen lennénk, mármint mi naturisták.) Külön jó érzés volt, hogy idén a pékmestert is körünkben üdvözölhettük ? nemhiába, másképpen ízlik a kenyér, ha nemcsak mesteri kéz, hanem a naturista lélek is benne van.

S amikor lassan szétszéledett az ünneplő tömeg, akkor jött el a másik nagy pillanat, amikor a levelezőlistások (a NaturListások) is le tudtak ülni egy kicsit beszélgetni. Nekem, aki az év legnagyobb részében csak e-mail-ekben tartom a többiekkel a kapcsolatot, mindig nagy öröm, ha személyesen láthatom Rózsát és a többieket. Idén is nagyon jó érzés volt leülni egy kicsit a Bermuda téren és beszélgetni a világ ügyes bajos dolgairól, nem beszorítva az e-mail-ek műfaji keretei közé, s emlékezetbe idézni hogy az e-mail címek és internetes becenevek hús-vér embereket takarnak.

Sajnos nekem az ünnepség is nagyjából csak eddig tartott, mivel egyéb elfoglaltságaim miatt el kellett mennem. Még néhány barátot megkerestem, aztán fájó szívvel vettem búcsút a nyár ruhátlan örömeitől.

A nyári biciklizésnek is meg van a hátránya: ahhoz, hogy a délegyházi sportvégének a kezdetére leérjek, már korán, 6-kor el kellett indulnom.
Szent Iván napja ide vagy oda, de ilyenkor még csontig hatoló hideg van, hiába próbál meg az ember azzal a gondolattal vigasztalódni, hogy pár óra múlva még a bőrét is szívesen levenné.

Pár órai, viszonylag eseménytelen út után megérkeztem. A strandon már feltűntek az első fürdővendégek, s a víz is kellemetes volt, de a teleplakók még éppen, hogy csak ébredeztek, vagy benn voltak a faluban vásárolni. Bevallom, én nagyon szeretem ezeket a reggeli órákat, ilyenkor sok állat is előbújik, akiket később a strandolók elijesztenek. Út közben egy harkállyal hozott össze a jó sors. Elő a fényképezőgépet és indulhat a vadászat! Persze a ravasz madár azt még eltűrte, hogy a közelébe menjek, de azt már nem, hogy le is fotózzam – úgy látszik szigorúan vette, hogy naturista helyen csak a célszemély beleegyezésével szabad fényképet készíteni. ?

Közben persze már zajlottak az első versenyek előkészületei. A köztisztasági intézmények (értsd: mosdók) belső falán olvashatók voltak a programok (persze, jó délegyházi szokás szerint, ezekből csak a versenyszámok egymásutánisága derült ki, de a naturizmushoz szerintem inkább a mediterrán lazaság, mintsem a poroszos fegyelem illik, csak meg ne haragudjanak rám német barátaim).
Nem volt nehéz megtalálni a versenyek színhelyét: messziről hallani lehetett a hangszórókból áradó zenét (kicsit hangos is volt ízlésemhez mérten, de nem volt bántó). A strandröplabda pályát még csak előkészítették, amikor a szörfösök (négyen voltak) elindultak. Sajnos a szél ne fogadta őket kegyeibe, így pár óra múlva egy újabb futamot is rendeztek.
Sajnos, ahogy elnéztem, a strandröplabda versenyen csak két csapat indult (legalábbis valahányszor visszamentem, mindig ugyanazokat láttam, egy-két új arccal is) – igaz, ők olyan profin csinálták, hogy akár az olimpián is indulhattak volna. Ha lett volna még egy csapat, ahol az amatőrök is labdába rúghattak (illetve érhettek) volna szívesen beálltam volna én is. Így csak csodálattal figyeltem a fiúkat.
Úgy hallottam, hogy a versenyekre (bár nem voltam mindegyiken ott, így remélem, tévedek) kevés jelentkező volt. Ami valahol érthető is, hiszen keveseknek van szörfjük a telepen, de talán, ha a strandvendégek között kicsit erősebb lett volna a reklám, biztosan jelentkeznek páran a többi versenyre, hiszen szinte telt ház volt.
Vannak, bevallom, néha én is közéjük tartozom, akik néha aggódnak a naturizmus jövője miatt, de tegnap, amikor elkerekeztem a strandra, megvigasztalódtam: telt ház volt, legalábbis a kocsik szintjén. Szerintem délidőben, jó, ha egy vagy két szabad parkolóhely volt. Persze a fövenyen nem volt nagy a zsúfoltság, bőven volt hely még a játszásra is (talán néhányukat át lehetett volna csábítani a hivatalos versenyekre is). És jó volt látni a számos totyogó gyermeket is, akiket kihoztak a szüleik.
No, de térjünk vissza a versenyekre: megindult a szörfverseny második fordulója is, immár három és fél indulóval.

Ami engem illet, én megelégedtem azzal, hogy erkölcsi támogatást nyújtsak barátaimnak, s amikor eltávolodtak, a lefeküdve a felhőűzés nemes, ámde kevésbé kimerítő sportját űzzem.

A verseny közben benéztem barátaimhoz is, ahogy a telep legfiatalabb lakóihoz volt szerencsém: egy hattyúpárhoz és három kicsi „rút kiskacsához”. Bevallom, sok mindent láttam már életemben, de újdonság volt látnom, hogy az egyik szülé fölemelte kissé a szárnyait, középen egy kis vályút képezve és ott szállította a kicsinyeit. Sajnos, ahogy közelítettem hozzájuk, olyan hangosan adták tudtomra nemtetszésüket, hogy jobban láttam, ha nem zargatom őket. De azért, egy képet tudtam készíteni erről az élő „anyahajóról” (a jobboldali felnőtt hattyú szárnyai között látható az egyik kicsike):

Később már megbékültek velem...

Közben szerencsésen megkezdődött a „lábtenisz” verseny is (bár nem nagyon értek a sporthoz, de nekem annak tűnt).
A darts versenyről nem tudok helyszíni beszámolóval szolgálni, ezzel kapcsolatban csak annyi információval tudok szolgálni, hogy egy fiatal a büfében vidáman említette a barátjának, hogy úgy látszik, meg lesz az első díja, mert addig csak ő jelentkezett – remélem, később akadt kihívója is.
Nos ennyit tudok mesélni erről a csodálatos napról. Én személy szerint örültem volna, ha bicikliversenyt is rendeztek volna, akkor mertem volna indulni az „öregfiúk” kategóriában, de úgy látszik, kevesen rajonganak annyira a drótszamarakért, mint én (pedig, ha ketten indultunk volna a versenyen, életem első ezüst díját is meg tudtam volna szerezni ?). Jó lenne, ha egyszer feléledne a Tour de Nudi hagyománya is, persze ez nem csak a szervezőkön múlik.

Délegyháza egy újabb csodálatos nappal ajándékozott meg.

Már hetekkel a kitűzött dátum előtt mondogattuk Coffossal: -Ennek a napnak jól kell sikerülnie.

Nagy erőkkel folyt is a szervezés, plakátolás a higi boxokban, a telefonos és rábeszélések, e-mailben egyeztetések, hogy minél többen ott legyünk a strandon, szombat délután. Otthoni előkészületek, többszöri bevásárlások… mennyi -mennyi feladat aminek mind jól kell sikerülnie.
Reggel a strandon már láttuk: itt valami készül. Elkerített a területet a fák alatt, a mai vendégek napozás helyett inkább hagymát, húst és szalonnát aprítottak.
Hencsi közben zsüritagokat toborzott, míg Anikó a területfelelősökkel tartotta a kapcsolatot. Az elnökség több tagja pedig szervezte és segítette a versenyzőket. Ha kellett még tejfölt is szereztek a díszítéshez.
A tűzgyújtás volt az első nehéz feladat, jutott mindenkinek elegendő tüzifa, ha nem is mindig a zsákból, de jó szomszédok révén ez máris jól sikerült. A szakácsok pedig naturista egyenruhában és sajátos köténykékben, fakanállal a kezükben szorgoskodtak. Kinek pici bográcsban, kinek hatalmas üstben de pár perc után már szerteszét egyre jobb illatok terjedtek és keveredtek a fák hűs lombjai alatt. Főtt a titkos receptek alapján a 7 csapat díjra éhes alkotása. Volt itt mindenféle husi, a tyúktól a birkáig, a marha idősebb és fiatalabb változatai, hogy a vadhúsról már ne is beszéljek. Némelyik kezdetben még úgy nézett ki, hogy gulyásleves lesz belőle, másoké pedig vörösborban úszkált.
A csapat tagjai azonban nem nagyon úszhattak egyikben sem, ha csak nem a jó hangulatban vagy sörben, mert abból senkinél sem volt hiány. Baráti élcelődések, poénokból ki nem fogyó víg kedélyű naturisták hangzavara töltötték meg a partszakaszt.
Hencsi gondoskodott a verseny vizesített változatáról is, főzés közben mindenki meglepetésére hatalmas vizibomba csatára hívta a segítő kuktákat. Remek frissítő! Ez megint jól sikerült játék volt.
A szakácsoknak közben folyamatosan dolgozni, keverni-kavarni, tüzelni, kóstolgatni fűszerezni kellett. Készültek különböző saláta költemények, köretek közül Erzsi különleges nokedlijét említeném. Valódi csapatmunka folyt, no meg a sör… Kóstolgattunk mi mindenfélét és a mai napig nagyra értékelem Jenő felejthetetlen és fenséges előételét, a sajtkrémes falatkáit is.
Késő délutánra kiderült, hogy a zsűri miként értékelte a csapatok teljesítményét. Hirtelen jött az eredményhirdetés, a torkunkon is akadt a falat az örömtől, amikor Hencsi a zsűri döntése alapján a IV. kerület, a strand csapatának ítélte oda a vándorserleget, és az első helyezettnek járó karton sört. A csapat borjúpörköltje valóban nagyon finomra sikerült, és fenségesen finom, ízletes elkészítéséért elsősorban a szakácsot, Jancsit illeti a dícséret.

Köszönet a strandon megjelent vendégek szorgos és ügyes munkájáért is, különösen a NaVKE tagjainak, a tőlük már megszokott mindig is aktív közreműködésért.
Jó volt látni őket, ahogy este együtt visszamentek a strandra, mind a huszonvalahányan. Körbeülték a serleget. Csendben pihentek és beszélgettek körülötte. Jókat nevetgéltek és figyelték a naplementét. Az aranyló híd tükrében még úsztak egyet, de most már nem a sör habjai frissítették testüket, hanem ez a fantasztikus víz, a tó vize, ami a naturisták számára ruha nélkül a legtermészetesebb. Annak a délegyházi tónak a vize, ahová nyaranta visszatérő vendégként érkezünk ide, s ahol mindig csodálatosan szép az este.
Ahol ezentúl nyaranta már hagyományként pörköltfőző versenyt is rendeznek.
Ahol már elmondhatjuk: - Ez a nap ismét különösen jól sikerült, ugye?

Köszönjük az Magyar Naturisták Egyesülete vezetőségének, hogy igyekszik egy ilyen rendezvénnyel „naturista hagyományt teremteni, ahol mindenki jól érzi magát és lehetőség nyílik arra, hogy jobban megismerjük egymást”.

Gratula a győztes csapatnak és gratula a többieknek is. Jövőre várunk benneteket újra, ugyanitt, akár több csapattal is, hisz a vándorserlegét meg kell védenünk! :)

ÁM. Rózsa
Délegyháza, 2004. július 24.

Én még sohasem láttam Dél1-et ilyen gyönyörűnek (pedig már jó egy évtizede járok oda). Minden tiszta zöld, piros és kék volt, sehol egy száraz folt, minden virágzott. Sokan dicsérték a Vidám-domb oldalát, de aki nem ment fel a Szeles-domb tetejére az egy életre sajnálhatja. Sajnos nem volt nálam a fényképezőgépem, de remélem valaki csak lefotózta közületek, s közreadja a listán.

Ismerőseim nagyon dicsérték a gulyáspartit, sajnos én még nem tudtam részt venni rajta.

Elmondásuk szerint a rossz id? miatt sajnos nem voltak túl sokan a vasárnapi programokon, de hétfőn már egész sokan összejöttünk. Tétlenkedő embert nem nagyon lehetett látni a telepen. Majdnem mindenki füvet nyírt, fát nyesett, virágot ültetett. A gondnokság is kitett magáért és a legtöbb helyen lenyíratta a füvet is.

A felfújható vár is rendben megérkezett, amikor elmentem mellette, mindig volt rajta egy pár gyerek is (sajnos már években és kilókban is túl vagyok azon a határon, hogy ki mertem volna próbálni).

Érdekes módon, rajtam kívül kevés embert próbálta ki, hogy milyen a víz (de amikor kibújtam, rögtön megkérdezték, hogy hogyan lehetett túlélni).

A bőröm pecsenye lett, a lábamon alig tudok állni, szóval fantasztikusan éreztem magamat.

Vasárnap még kicsit szomorkásan és borongósan indult az idő, amikor felkerekedtünk a tóátúszásra, de így is nekivágtunk 20-30-an, s a végére a nap is kisütött. Nagyon jó ötlet volt, hogy a versenyzőket a röplabdapályától mikorbusz vitte a starthelyre, köszönet érte Csabának, már ez maga külön élmény volt. Senki sem fulladt bele a tóba, s erős verseny alakult ki. A díjakat férfi, női és gyerekkategóriákban osztották ki, de minden résztvevő megkapta a szokásos sportszeletét is. Külön köszönet azoknak, akik különböző vízi járművekkel biztosították az eseményt. Sajnos az úszást nagyban megnehezítette, hogy a tó egyre inkább hínárosodik, s a tó közepén egész kis szigetek alakultak ki, de a csónakosok figyelmeztették az úszókat, hogy merre érdemes kerülni, s mindenki választhatott, hogy a kerülőutat, vagy a hínár, kellemesnek semmiképpen sem mondható simogatását szeretné inkább.

Az erős ember verseny szintén nagy élmény volt, különösen, hogy a levlistás indulókat a többiek hangosan lelkesítették (ez utóbbi Éva nagy érdeme). Ekkorra már a nap is kegyeibe fogadott minket. A szurkolók lelkesedése a focibajnokságig is kitartott, s hogy nem a navkésok lettek a legjobbak, az nem a hajrázáson múlott - ha azt is díjazták volna, elsők lehettünk volna. (kicsit sok a "volna", de jó buli volt).

Hétfőn a pálinkás kocsi végül mindenhová elért, még ha kicsit sokat is kellett várnunk a Sport büfénél, pálinka mindenkinek jutott. Nagyon jó ötlet, ami már kezd szokássá válni, hogy a mikrotraktor előtt mindenkit figyelmeztetett a kocsi közeledtére (szintén Csaba érdeme).

A koszorúzáson is hoztuk a szokásos létszámot (azért lehettünk volna többen is), ha nem is ez a központi ünnepség, de már része az MNE napoknak. A kenyérszegésen már szebb számban összegyűltünk, de sajnos a reggeli rossz idő éreztette a hatását (azaz kevesebben jöttek le strandolni), így érzésem szerint kevesebben voltunk a szokásosnál. A beszéd pont olyan hosszú volt, mint amilyennek lennie kell, a kenyér talán még finomabb is, a zászlódarabka pedig megmarad szép emléknek.

Utána a listatalálkozó kötetlen formában lezajlott a Bermudán, a biciklimre sajnos nem volt szükség (ami azt jelenti, hogy a levlistások is már e nélkül is megismerik egymást), de úgy látom, ez már a hagyomány része lett, hogy azt jelöljük ki találkozási pontnak.

Természetesen a szépségversenyeken volt a legtöbb érdeklődő, a levlistás és navkés indulók itt is megkapták a szükséges biztatást. A gyermekszépségversenyen inkább a legifjabb korosztály tartolt (hosszabb volt a szalag, mint a kisgyerek), a férfi és női szépségversenyen is holtverseny alakult ki (itt sem szerepeltünk rosszul), a miss és mister dundi kategóriában indulók extra műsorral kedveskedtek a zsűrinek és a nézőknek. Utánuk legjobban a gyerekek és a férfiak produkálták (ez utóbbiak még egy kánkánnal is megörvendeztették a nagyérdeműt) magukat. A gyerekek MNE-s emléktárgyakat (hátizsák, törülköző), a férfiak Unikumot (de nem ugyanannyit), a dundik virágot és sonkát, a nők virágot és élelmiszerkosarat kaptak (ha jól láttam senki sem panaszkodott a diszkrimináció miatt). Bár rosszmájúan meg kell jegyeznem, hogy a női szépségversenynél hirtelen nagyon sok férfi állt sorfalat a színpad előtt... Nem volt könnyű dolga a zsűrinek, hiszen mindenkinek más a szép, s mindegyik induló már egyből megérdemelte volna az első helyezést. Mindenesetre, ha valaki az indulók közül olvassa ezt a levelet, külön gratulálnék mindegyiknek, nem csekély bátorság kell ahhoz, hogy valaki megjelenjen a kifutón, én szívem szerint mindegyiknek adtam volna ezért egy emléklapot és egy kis ajándékot (ahogyan a tóátúszáson is mindenki kapott egy kis csokit).

Külön meg kell még említenem, hogy nagyon jó volt, s ezt a napórásoknak köszönhetjük, hogy az MNE napok alatt ingyen lehetett használni a kenukat és a kajakokat, a Rózsáékkal felejthetetlen "vízitúrát" tettünk a tavon, s bár már sokszor beúsztam a tó közepéig, hihetetlen, hogy mennyire más csónakból a tó, mint a vízből éppen csak kiemelkedve, fejmagasságból. Sajnos, kevesen vették igénybe ezt a lehetőséget, s félek, hogy emiatt ez az alkalom nem csak az első volt, de az utolsó is egyben.

Bár viszonylag kevés strandoló jött ki a telepre, a strand igencsak foghíjas volt, nekem úgy tűnt, hogy a tavalyinál többen sátoroztak. Ha valami kimaradt volna (sajnos nem voltam végig ott), írjátok meg! Nekem nagyon jó volt írás közben újra átélni azokat a napokat.
Dávid

Szép idő és jó hangulat volt az MNE Napok alatt Délegyházán. Bár a Naturlista találkozóra a meghirdetett vasárnapi időpontban nem érkeztek újak Dávid kerékpárjához, de a Bermuda büféjében sokan, a régiek jókat beszélgettek. Az előző napokban én legalább 30-40 listással találkoztam... Ezek 80%-a NaVKE tag volt. :-) Örülök a szép számmal megjelenteknek és főleg azoknak, akik még a versenyeken is részt vettek (Ákos, Attila, B. Ági és gyermekei, Dávid, Gyuri, Jancsi, Misi, Ricsi, Pisti, Vacek, V. István és Süti.
Nagy gratula nektek: Vacek, V. István, Gyuri es Suti! Ti ugyanis nyertetek
-tóátuszásban második helyet szerzett Gyuri,
-erős ember vetélkedőn második lett István,
-férfi szépségversenyben két érmesünk van: Vacek harmadik lett, István első helyezést ért el (üzeni: Jövőre visszavonul, hagyja nyerni az újakat is... mivel már zsinórban 3x lett első...:-)
-a táncversenyben 3. helyezést ért el párosunk (Gyuri és Süti).

Indultunk még tollaslabdában, ping-pongban, fociban, női, gyermek és duci szépségversenyben is... Nagy-nagy küzdelmekben sajna lemaradván e számokban dobogoról. :-(
Ahogy hallottam a berényi sporthétvégen újabb összecsapásra készülünk, s az MNE győztes röpisei is nagyon készülnek... Biztatom is őket, jöjjenek mindenképpen és játszanak.
Tényleg nagyon jók voltak... Az MNE fociacsapata is... szegény NaVKE-sek első meccsüket épp velük játszották.. nagyon sok nullra kikaptak tőlük, a végen oly sok volt a sérülés, hogy az utolsó mérkőzésre már nem is tudtak kiállni, lesérült mindenki, másnap már csak sántikálni tudtak a pálinkaosztó lovaskocsihoz.... :-(
Nagy élmény volt a Sportbüfénél megrendezett 10-15 percnyi tűzijáték. Sokan ennyire közelről még nem is láttak ilyet. Az ottani büfé tulajdonosának, barátainak köszönet érte.

Köszi mindenkinek a jó hangulatot, az esti beszélgetéseket, bulizást, táncokat, borozást, együtt sátrazást. :-) Szombaton tali Berényben, addig is minden jót nektek!
Rózsa

Az 5. helyen végeztünk.

Célunk, hogy ismerjük meg egymást személyesen is!

Szombaton nem találtunk senkit a zöld törölközőnél, a strandon... A rossz időben gyakorlatilag csak Dávid kereste itt listás társait, majd estére Coffos és Cicus adott otthont és várt minket pacalpörköltjével és főtt kolbászos vendégszeretetével. Mindössze csak 6-an voltunk akik a levelezési listán is olvastak már egymásról. Gyönyörködtünk a részleges holdfogyatkozásban, borovicka és Luxi borai kíséretében beszélgettünk vízitúrákról, listán meghírdetett programokról, ott folyó eszmecserékről, nicknevekről, médiákról, honlapokról... Aztán hajnalig együtt buliztunk a kemping szűk létszámú naturistáival a Bermuda Beach fergeteges dizsijében, az Erdei Vendéglő (Rönkös) kb. 100 fős nem naturista csapatával együtt.

Majd vasárnap a röplabdapálya környékén és később a Bermudán a szépségverseny idején többen is összegyűltünk ( T. Attila, András, Cicus, Coffos, Dávid, G. Attila, Gábor, Hosszú, Ildikó, Magdi, Rózsa, Vacek és Zoli).

Velük szurkoltunk és gratuláltunk NaVKE-s sikereknek, az MNE Napok keretében zajló vetélkedők során elért eredmények közül a legjobbaknak, a tóátúszóverseny első helyezettjének Gábornak és a Mister Nudi győztesének Vaceknak.

Szép volt fiúk!

Este a strandon búcsúztunk el egymástól, úsztunk még egy utolsót az aranyhíd pillérjei között és kacér vízcseppjeinket szárítottuk a lemenő nap kellemes sugaraival közben vidáman falatoztunk répákat, karalábét, kolbászkákat, sajtokat, friss kenyeret és csokikat G. Magdi mindig teli tarisznyájából.

Fotók: Guszti és Rózsa

Szombaton a programok a széldeszkásokkal kezdődtek. Sajnos az előző napi szeles időből éppen csak egy kis kóstoló maradt, így szegényeknek igencsak ki kellett tenniük magukért, hogy teljesíteni tudják a távot, de sikeres volt. Mindenesetre látványnak gyönyörű volt, ahogy a vitorlák siklottak a tavon (talán ez az ige, a sebességet tekintve, kicsit túlzó, de tényleg szép volt).

Sajnos elbeszélgettem az időt, így a bicikliversenyen, az előzetes beharangozás ellenére, nem tudtam indulni.

A kerékpáros ügyességi versenyen ellenben, több listataggal együtt már igen. A pálya nagyon nehéz volt (szlalom + első kerék bólyát belülről, második bólyát kívülről kerül + 8-as pálya, mindegyik kör másfélszer + 10 centin belül megállás + ráadásul az egész elfért a Bermuda aszfaltozott részén), így sikerült rekordot javítanom a feldöntött bóják számában, viszont a KRESZ-teszten már olyan jól teljesítettem, hogy a felnőtt kategóriában a harmadik lettem. A teljesítményem értékéből levon, hogy a tesztet eredetileg alsó-tagozatosoknak szánták. (Ellenben háromnál többen indultak, így azért van értéke a harmadik helyezésemnek).

Szintén több listatag indult az erős-ember versenyen is. Szerencsére a lányok külön kategóriában indultak, így nem tudtak minket egyenesben lekörözni. Nagyon jó hangulatú volt, szerencsére senki sem vette vérkomolyan a játékot, együtt nevettünk magunkon, ha úgy alakult, illetve őszinte szívvel gratuláltunk a másiknak, ha jobban sikerült a dobása, mint nekünk (a dobást itt szó szerint kell érteni). A traktorkerék nyomai vízzel eltüntethetők, a vasaló tényleg nehéz és elárulhatom, hogy az Ignisből sem spórolták ki az anyagot. Itt már emelt szintű KRESZ-tesztet kellett kitöltenünk, szerencsére nem hivatalosan, így mindenki megtarthatta a jogosítványát.

Vasárnap egy ötletes újítással indult a nap: egy kis traktorral jártak a pálinkás kocsi előtt (+ csörömpölés és hangosbeszélő), így senki sem maradt le a lélekerősítőről. A kocsi pacija most debütált a telepen, de elmondhatom, hogy jól teljesítette a feladatát. Sajnos a csikós nekem nagyon hiányzott, de reméljük, hogy jövőre újra ott lesz majd, ha nem is a bakon, de a rezesbanda mellett.

A tóátúszáson megint csak sokan indultak, jó pár listatagunk is, s az eredményeink miatt sem kellett szégyenkeznünk. Kedves újítás volt, hogy minden átúszó kapott egy-egy sportszeletet (legalábbis nem emlékezem arra, hogy korábban is kaptak volna, pedig ha tudtam volna, és nem beszélgetem el megint az időt, én is indultam volna érte:-). A papucsát pedig mindenki megtalálta néhány órán belül.

A versenyeken a Navke és a Lista tagok igencsak szépen teljesítettek, ahogy Rózsa is összeszámolta: 7 arany + 6 ezüst + 2 bronzéremmel állhattunk fel a képzeletbeli dobogó lépcsőfokaira. De ami talán az érmeknél is többet jelent, hogy szinte minden versenyszámban annyian indultunk, hogy a próbák szüneteiben élőszóban is folytathattuk a listán felvetődött témák tárgyalását.

A koszorúzás is rendben lezajlott, tudom, sokan nem szeretik a hivatalos ízű ünnepségeket, de magamban kicsit felidéztem néhány hónapja eltávozott barátunk emlékét.

A kenyérszegés ünnepi pillanata engem szokás szerint nagyon megragadott, s külön jó volt, hogy a beszéd, legalábbis nekem úgy tűnt, sokkal békülékenyebb volt, mint amit az elmúlt években megszokhattunk. A kenyér finom volt, a zászlócskát mindenki elrakhatta emlékbe, nem volt ebben semmi hiba.

Utána pedig nagyon jó volt veletek találkozni. Furcsa dolog, hogy évente alig találkozunk egy-szer kétszer, mégis jó barátokként, régi ismerősökként tudunk beszélgetni ilyenkor. S most még jutott néhány csepp pezsgő is mindenkinek az előző napi nyereményből.

Sajnos a pénteki eseményekről és a szépségversenyről nem tudok beszámolni, pedig biztos azok is nagyon érdekesek voltak.

Nagyon jó volt veletek találkozni, beszélgetni, úszni és sétálni, napozni nem, mivel én legalábbis szinte egész hétvégén futottam a különböző programok között. Úgy érzem, minden hivatalos program nagyon jól sikerült, nagy élmény volt, de remélem a szervezők nem haragudnak meg, ha azt mondom, hogy nekem a legnagyobb ajándékot azok adták, akikkel kicsit személyesebben is együtt tudtam lenni – nekem legalábbis a naturizmus lényegét ezek a barátságok adják.

S ahogy Rózsa mondaná: „jó volt veletek”, s én teszem hozzá: legkésőbb jövőre ugyanitt!
(Dávid)

Rózsa a Naturlistára így írt:

Csodalatos hetveget toltottunk a delegyhazi Oazis Naturista Campingjeben.

A fantasztikus idojaras kedvezett az MNE Napok alatt ott zajlo sportvetelkedoknek. A tarsasag ilyenkor mindig kellemes beszelgeteseket is produkal, jo megismerni a listasokat is, ujakat es talalkozni a regiekkel is.

Most csak abbeli oromomet szeretnem megosztani veletek, hogy az "eremtablazatot" ismertessem es gratulaljak nektek, akik aktivan szerepeltetek, hosiesen es batran helyt alltatok es megdolgoztatok a helyezesekert.

A NaVKE es a Naturlistarol ismert tagjaink
-7 db aranyermet,
-6 db ezustermet
-2 db bronzermet nyertek el.

S hogy milyen nagy dolog az, amikor azt is elmondhatom, hogy szinte az osszes versenyszamban indultatok, talan meg nagyobb a sikeretek is. Gratulalok Arnoczky Evanak, Wenczel Istvannnak (ffi, noi foci, kerekpar gyorsasagi, es rutin, erosember, kotelhuzas es a szepsegversenyen szerzett ermeihez. ) Jurcza Gyorgy es Boros Viktoria a Toatuszasban lett arany ill.ezustermes... Lakos Eva es David a tollaslabda ill. a kerekpar rutin versenyben allhatott dobogora. Es a toatuszasban.pontszerzo helyeket elert fent nevezett ermeseken kivul meg B. Istvannak es G. Attillanak is.

Termeszetesen gratulalok az MNE tagjainak is, csak oket nevszerint MIND nem tudom, hogy olvassak-e az ermet szerzettek kozul, itt a listan, de aki hallja, adja at nekik is... es a szervezoket is dicseret illeti, en mint passziv resztvevo (csak a a szepsegverseny zsurizesenel segedkeztem), ugy lattam zokkenomentesen folyt a vetelkedes. De tudott dolog, nagy munka, hosszu elokeszulet ez mindig a vezetosegi tagoknak.

Szep volt fiuk lanyok!

David felajanlotta pezsgojet a vasarnapi listatalkozora elozo nap, es amikor korbeultuk masnap a Bermudan a legnagyob asztalt VELETEK, erezhetoen osszefogva es a jovorol beszelve-jo erzes volt.

S elozo este amikor egeszen hajnalig egy kozos buliban voltunk es roptuk a tancot hajnalig, sot meg vasarnap is tancolni volt kedvunk a tuzo napon ruha nelkul-jo erzes volt latni, hogy MI naturistak egyutt szeretunk lenni es egyutt ereztuk jol magunkat.

Igy volt ez meg vasarnap delutan is amint a Sport bufenel Gyuri is megosztotta velunk pezsgojet. Ugyanezt erezte minden ott levo, tagsagitol fuggetlenul vagy azzal egyutt, de kit erdekelt az ott, amikor mindenki a jot varta es kapta a tobbi asztalszomszedjatol is. Az egyeni sikereket, kozosen unnepelni a nagyszeru...

Bar jomagam nem hallottam a vasarnapi (11 oras) emlekmunel zajlo beszedet, de elmondasok szerint, az is hasonloan egy ezer evel ezelott kozos otthonrol es a folytonosssagrol szolt, arrol, hogy ami nem idevalo az ugyis elvesz ami pedig orok, a naturizmus, amiben MI hiszunk, megmarad es orokke a mienk lesz.

S jo volt hallani a kenyerszelesnel is, amint az MNE elnoke nyitottnak mondta az egyesuletet minden osszefogas elott ami a naturistak jovojerol es egyuttmukodeserol. kozos tenniakarasrol szol, napjainkban.

Aki ott volt hetvegen, aki ott volt a kezdeteknel, tudja mirol van szo... aki ott van most is bator es fel meri vallalni, hogy tesz ertunk, meg ha csak ugy is, hogy reszt vesz, segit nem hatraltat es nem falakat emel es kardot rant amikor szep szoval vendegsegbe hivod... es nemcsak a hatterben szol, nem a sorozes alatt szol oda a masiknak, hogy en lattam am szebbet is, a szinpad elott, mint aki az elso helyezett lett a szepsegversenyben... Igen en is lattam. De latni az keves. Fel kel tudni menni a szinpadra es meg is kell mutatni magunkat MINDENKINEK.

S aki ezt oszinten teszi, semmi sem gatolhatja meg ebben. Mert tiszta gondolatok vezerlik, a naturistakat jellemzo termeszetessegbol fakado emberi jellem.

Mindenfele rosszindulat nelkul, szep volt ez az aug. 20-a Delegyhazan...

Nagyon jol ereztem magam VELETEK, koszonom egyenileg is azt a sok segito telefont, egyeztetest az oda es visszautazasban kozremukodo osszes Attilanak :-) Remelem a Petofi hidnal elvalo utitarsaim is minden baj nelkul veszeltek at a tuzijatek idejet, amibe vegul is veletlenul belecsoppentunk. Nem volt semmi az egesz hetvegi felhotlen boldogsag utan...

Udv es minden jot nektek
(Rózsa)

az ékezetek pótlása folyamatban...

A hangulat a sok navkés között ismét felejthetetlen volt, bármi lesz is a jövő évben, ti, naturisták fantasztikusak vagytok, mint a sportban, mint az esti bulik tekintéteben. Voltunk ezen a hétvégén itt kb. negyvenen az egyesületünkből.
Nagyon sok gratula a versenyeken elért helyezésekért, részvételért, sikeretekért.

Indultunk szépsegversenyen, minden kategóriában... úszásban, tollaslabdában, fociban...

Labdajátékban nem voltunk vmi eredményesek, sok a sérült mindig... Szegény fiuk, pedig annyit küzdöttek... és jók is voltatok. :-)
De továbbra is szépek, bátrak, ügyesek és a leggyorsabbak vagyunk.

Versenyeken elért navkés helyezéseink:

Női szépségverseny
- Tóth Krisztina, 1. hely

Tóátúszás:
-Bózsó Gábor, 1. hely
-Prekop Ferenc 2. hely
-Lakos Éva 3. hely

Berényben aztán folyt köv., ott talizunk a Sporthétvégén, egy hét múlva!
(Rózsa)

Fotók: Ákos, Bélus, Guszti, Rózsa

Köszönet az MNE lelkes csapatának, hogy eljött, de főleg az MNE elnökének Atinak és feleségének Krisztinek, hogy megszervezte ezt a téli találkozót. Köszönet Coffosnak, aki nagy tüzet rakott és még forralt bort is készített nekünk. Került az asztalra meleg tea, rum és többféle HP is. Finomakat ettünk is, a helyszínen sült krumlit, az otthonról hozott medvehagymás pogácsát, zsíroskenyér és lilahagyma variációkat, de megkóstoltuk a rozmaringos báránycsülköt is.
Köszönet mindenkinek aki ott volt és hozzájárult e különleges nap hangulatához. Jókat bohóckodtunk a hóban. Jégcsapokkal, szánkóval, hógolyókkal.
S nagyon örültem azon tagjainknak is, akik az eddig felsoroltakon kívül rövid időre velünk tartottak és NaVKE színekben is növelték a megjelentek létszámát, mint pl. Gábor és Luxi.
Ha tehetitek 1-1x látogassatok ki télen ti is, többször is, minél többen is, a délegyházi kempingbe. Csodaszép.

S ott a Bermuda szinpadán állva, míg Jani csoportképet készített a merész naturistákról, eszembe jutott Nagy Rebeka: Téli táj című verse:

"Sokak szerint a téli táj,
fagyos, mint a jégvirág,
de tévednek.
Csak azok érzik hidegnek a telet,
kiknek szivében minden fény elveszett."

Fotó: Gábor, Rózsa

A várost elhagyni,
páncéllá izzadt ruhát levenni,
eldobni minden rossz megszokást, szabályt,
szabadnak lenni.

Hagyni csak, hogy süssön rám a nap,
tisztítson fénye, megszabadítson,
végigjárni sok régi utat,
meg-meg állni,
barátokkal kortyok mellett beszélgetni,
kiúszni a szigetre,
két világ határa,
rácsodálkozni a tóra,
nekem tenger, a szabadság tengere.

Megkeresni téged,
barátként átölelni,
beszélgetni az életről,
hisz most minden nehézség oly súlytalan,
nevetve a vízbe lépni,
hagyni hogy Isten műve szárítson,
forró szél, amilyen csak Délegyen lehet,
ne durva törülköző,
természetesen szabadnak lenni.

Marcsival megosztani egy ünnepi szivart,
tartogattam régóta,
érdemes volt erre a napra..
Az utolsó szippantás után
verset olvasni,
s már nem csak a meztelenség,
a szél s a nap köt össze minket,
a lélek is
– köszönöm, hogy meghallgattatok!

Veletek érezni a naplementét,
egy utolsó csobbanás,
bőrötök rőt-arany színű,
pálinka illata,
búcsúzás, bőr a bőrhöz,
lélek a lélekhez ér –

indulnom kell,
de lelkem egy része ott maradt,
nem mint vendég,
mint ki örökre ott lakik.

(daleth)

Miután lassan mindenki eltávozik a „minden élők útján” azt gondolom, hogy az utolsó pillanatok egyike, hogy rögzítsük azt az időszakot, ami a Magyarországi naturizmus hőskorszakát jellemezték.
Általában a Magyar Naturista Egyesület születési évét 1983-at tekintik a szervezett naturizmus indulásának, de az az igazság, hogy ez az időpont egy folyamat végét is jelenti. S mozgalom legalitásáért küzdők két lényeges csoportjának szétválását is ehhez az időponthoz köthetjük. Az egyik csoport a „szabad” naturizmus híve volt és idegenkedett mindenféle kerítéstől, a másik a szabályozott, bekerített és belépőjegyes legalitás mellett állt. Az Egyesület engedélyezése utáni küzdelmek ehhez is köthetőek voltak.
A hazai naturizmus bázisa Délegyháza volt. Ott két jelentős központ alakult ki, az „Osztályozó tavi csoport” szigorúan családi rendszerben, aminek spontán vezetője a későbbi legalizált szervezet első elnöke: Gáti László volt, legfőbb munkatársa: Orbán László, a későbbi alelnök és Dam György, a későbbi kemping vezetője voltak. Összetartó, főként lakókocsis csapat volt ez.
A jóval nagyobb csoport a délegyházi ötös tónál alakult ki. Ez a csoport is jóval az 1963-as engedélyezés előtt már komoly szervezettségben működött, bár működési struktúrája más volt, mint az „Osztályzó taviaké”.
Az ötös tó volt a rendőrök egyik fő „támadási területe” már csak azért is, mert itt volt érezhető a naturisták számának feltűnő növekedése. Egy ideig, talán 1978-ig az volt a módi, hogy mindig volt egy figyelő, aki jelzett, ha jöttek a rendőrök, és mindenki felkapta a közelbe odakészített fürdőruhát. Ezt a szisztémát sikerült megtörnie a tóhoz akkor lejárni kezdő Kerekes Ferencnek, aki inkább az ellenállásra bíztatott. Az érkező rendőröket a tó legcsinosabb leányai, asszonyai várták, és próbálták körbefogni. Akkoriban általában két, három rendőr érkezett a tóhoz, őket hamar sikerült „zavarba hozni”. Ezt követően kaptak még egy két üvegsört, ami végleg megpuhította Őket. Persze a nagyobb rendőri csoportok szervezett akcióit így nem lehetett elhárítani, ilyenkor megtörtént, hogy elzavarták a tó partján tartózkodókat, és betúrták dózerrel a bejáratokat. Néhány órán belül ekkor is vissza lehetett térni, és a nálunk lévő lapátokkal visszaállítani az előző állapotot.
A szervezettség magasabb szintre emelése 1980 nyarán kezdődött. Végh István a Magyar Televízió hírszerkesztőségének egyik vezető munkatársa, aki több TV-s kollégájával járt le a tóhoz, vette a kezébe a dolgok szervezését. Egy Július elei hétvégén, amikor ezernél is többen voltak már a parton, körbe ment és „tavi gyűlést” hirdetett a „vezérdombnak” nevezett központi részére a partnak. Ilyet már többször csináltunk, főként az Ő kezdeményezésére, ahol a közös parttakarításhoz képeztünk „csatárláncot” vagy a közvetlenül a víz partjára történő parkolást „tiltottuk meg” közmegegyezéssel.
Most egészen más volt Végh Pista elképzelése. Mivel olyan gyorsan szaporodott a tó közössége, szervezett megoldásra volt szükség. A Tó irányítására és a nyár megszervezésére, a szemétszállítás megszervezésére és a rend fenntartására „tóvezetést” készült választani.
Két tóvezetőt „jelölt” tóvezetőnek: Kerekes Ferenc pedagógust és Adrovicz István zenész, politológust. A személyeket a jelenlévők közfelkiáltással elfogadták és a tóvezetők megkezdték a munkájukat.
Először is megkeresték a település tanácselnök asszonyát, felvázolták elképzeléseiket és tanácsot kértek. Meglepően pozitív fogadtatásra számítottak. A tanácselnök asszony látott fantáziát a felvetett ötletekben és néhány nap múlva (természetesen ruhában) meg is látogatta a közösséget.
Sikerült a faluban egy szekérrel és lóval rendelkező „vállalkozót” találni, aki méltányos összegért vállalta a zsákokban összegyűjtött szemét heti egyszeri elszállítását, ha azt a dombtetőn összegyűjtjük. Néhány helyi parasztember megígérte, hogy zöldséget, gyümölcsöt, tojást hoz ki és árulja a tó partján.
Néhány héten belül Adrovicz István jelezte, hogy elfoglaltságai miatt nem tudja vállalni a „Tóvezetéssel járó feladatokat, így hát Kerekes Ferenc egyedül maradt ebben a pozícióban. Ő ráért, hisz pedagógusként ott volt a nyári szabadsága.
A tópar közepe táján felállított sátorra felkerült az azóta is nosztalgikusan emlegetett „BÜRӔ tábala. A központ közelében, a tóhoz lejáró orvosok ügyeletet szerveztek. A TAXI dolgozói is fontos szerepet vállaltak. Nekik volt egyedül olyan rádiójuk, amivel kapcsolatot lehetett tartani. Baleset, betegség, rosszullét esetén komoly szerepük volt, és ők is vállalták az „ügyeletet”.
A szemét elszállíttatásához, a tervezett WC-k felépítéséhez pénz kellett. Folyamatos önkéntes gyűjtések mentek a Tó partján és össze is jött a szükséges pénz.
Egy pesti szocialista brigád vállalta, hogy ügyes tartókat készít a szemeteszsákoknak. A betonvasból készült zsáktartók el is készültek.
A Tóvezető köré önkéntesek csapata társult. Néhány nevet felsorolnék, azért is mert többségük már a „boldog vadászmezőkről” nem sértődnek meg, mások ma is vállalják identitásukat. Lelkes szervező volt Breyer László színművész, programszervező és baráti köre, később Hajdú Bandi mérnök, akinek a felesége (később volt felesége) orvosi ügyeletet is ellátott, Dr Kátay László ügyvéd, prof. Dr. Ádám György jogász egyetemi tanár, Molnár Csaba a későbbi egyesületi elnök, prof. Dr Szendrey-Karper László tanár és több ma már elfelejtett nevű önkéntes, mint például a Piedone becenevű fiatalember, aki a part menti rendészetet szervezte meg, vagy a Szandokán nevű pesti úr, akiről keveset tudtunk, de az önkéntes adományok begyűjtésében nagy szerepe volt és becsületességében ebben a témában nem lehetett kívánnivalót találni. Egy csomó lelkes segítő volt még, akiknek a neve feledésbe merült.
Emlékezetes volt az első budi felépítése, amit egy sötét bőrű tűzoltó őrmester vezetett, segédmunkásai voltak a tóvezető Kerekes Ferenc, aki akkor már egy főiskolán dolgozott, Ádám György professzor úr és egy „névtelen” aktivista. A főnök a tűzoltó volt, hisz Ő értett hozzá.
Viszonylagos nyugalomban és békességben folyt az élet a tó mellett. Rendkívül nagy volt a tisztaság, egy eldobott csikket sem lehetett találni. Rendeződött az autók parkolása, a sátrazás és a parti sáv szabadon hagyása a fürdőzőknek, de néhány büfé is leköltözött a tó mellé.
1981. nyarának elején, körülbelül kétezer ember volt a parton, amikor a Pest megyei párttitkár asszony utasítására átfogó rendőri akció indult az ötös tó ellen. Talán száznál is több rendőrt vezényeltek ki és a tó közelében állomásozva hangszórókon hívták fel a figyelmet a távozásra, és arra, hogy az itt lévők tiltott dolgot művelnek. Rendkívül feszült volt a hangulat. Többen összepakoltak és gyorsan autóba ültek. Egy mag azonban úgy döntött Kerekes Ferenccel az élen, hogy maradnak. Egy kisebb rendőrcsoport a part elején néhány embert meg is kergetett, de visszaparancsolták őket. Közben az ötös tótól Gáti Lászlóék is megjelentek, és akkor derült ki, hogy nagyon magas szinten vannak kapcsolataik. Közben az is kiderült, hogy bár mi nem tudtunk róla, külföldi újságírók is jelen vannak. A rendőröket a közeli kiserdőhöz parancsolták vissza. Közben a felbátorodott „szabadcsapat” nagyobb kavicsokat gyűjtött össze és felkészült az újabb támadásra. Az évszámot nézve döbbenetes és hihetetlen volt a helyzet. Kiderült, hogy Gátiék Budapestre a Pártközpont ügyeletére mentek és ott kértek segítséget. Néhány óra múlva egy magasabb rangú rendőr néhány kísérővel elindult az „ellenálló” csoport felé. Felszólítottak arra, hogy igazolják magukat, ami az „öltözékük” miatt lehetetlen volt. Ezután kicsit összezavarodva a vezetőket, vagy vezetőt kérték, hogy „beszéljék meg a dolgot”. Ezt vállaltuk. A tárgyalásban résztvevőknek (közben Gáti Laciék visszaérkeztek Pestről) elmondták, hogy az itt történtekről senki nem beszélhet, nem adhat információt. Aki ezt megsérti súlyos büntetést kaphat. Most visszavonulnak, és arra kaptak utasítást, hogy hagyjanak békén bennünket, de ez nem végleges döntés. Addig mi felelünk azért, hogy a parton rend legyen. Ha baj történik büntető felelősségünk van!
Ezután lassan elvonultak a rendőrök. Mi visszatértünk a tóhoz. Gátiék ekkor tájékoztattak, hogy a Pártközpontban voltak, ott tárgyaltak és össze kell hoznunk egy olyan szervezetet, ami legálisan tárgyal a naturizmus jövőjéről. Itt indult meg a két tó közötti tárgyalás és a Tavi Egyeztető Bizottság létrehozása. Azt hiszem, nagyon kevés ember tud a történtekről, bár a Magyar Ifjúság cikket írt arról, hogy gumibotok csattannak a meztelen fenekeken”.
Ez volt az utolsó atrocitás, ami a tó-környéki naturistákat érte, ettől kezdve ugyanakkor rendszeres volt az együttműködés a Tó vezetése és a rendőrök között. Sok vád érte a Tó vezetést, hogy „besúgók” voltak, vagy lettek a Tó megmaradása érdekében. Erről szerencsére szó sem volt. Biztos voltak besúgók a Tó körül, de a vezetéstől ilyet nem vártak. Talán egyszer kérdezték meg, hogy folyik-e valamilyen politizálás a parton, de nevetve válaszoltuk, hogy ez pihenés, napozás közben, ahol mindenki pucér nagyon abszurd kérdés.
Ugyanakkor volt bűnmegelőzési együttműködés. Általában heti, vagy havi alkalommal találkoztunk a rendőrökkel. A tó bejáratánál nem jöttek beljebb. Számunkra is hasznos volt, hogy fényképeket kaptunk szexuális bűnözőkről, különösen kukkolókról és gyerekek molesztálóiról. A meztelenség és a sok meztelen kisgyerek jó néhányat vonzott a hét végi tízezres tömegbe. Piedóne becenevű barátunk mellett 35-40 önkéntes rendész működött a parton, akik speciális jellel ellátott és számozott nyakláncot viseltek a megkülönböztetés érdekében. Ők tartották fenn a rendet és bizony a keresett bűnözőket szinte észrevétlenül adták át a rendőröknek. Érdekes, hogy szinte senki nem tiltakozott, tudta, hogy sáros. Az egyik perverz éppen csónakázást szervezett volna a gyerekeknek. Nem jött össze neki. Ismert tolvajt is elkaptak a „rendészek” a nála lévő még csak néhány darabos zsákmányt visszaadtuk a tulajdonosnak.
Az 1983-as legalizálásig két szép és folyamatos fejlődést biztosító nyár következett. Több nyilvános WC épült fel, amit az aktivisták „forgó” rendszerben tartottak karban, fertőtlenítettek klórmésszel. Négy kutat fúrtak önkéntesek, ahol tiszta, bár nem ivóvíz minőségű vizet lehetett felpumpálni. Több büfé költözött a tóhoz, de a működésüket a Tó vezető engedélyezhette, és az árakat is sikerült kordában tartani. A nekünk nem tetszőket egyszerűen elzavartuk.
A Tó bejárataihoz a viselkedést és a tó környékének rendjét biztosító nyomtatott táblák kerültek. Napivá vált a szemétszállítás. Kis piacot üzemeltettek a jobb napokon a bejárat előtt a helyiek.
A nyárra eső ünnepet megünnepeltük, ez nálunk úgy volt meghirdetve, hogy akinek Alkotmány ünnepe, annak az, akinek Új kenyér, annak az, és akinek Szent István, annak az. Az ünnepséget Breyer Laci és csapata, nagy fia „Z” és kolléganője Mezey Annamari szervezte. Volt nudi szépségverseny (előbb, mint amit hivatalosan nyilván tartanak!” Dr. Kátay Zoli szervezte és Ő volt a zsűri elnöke) és sok minden. Hét közben néhány ezren, hét végén általában több, mint tízezren voltak. (Megszámoltuk, illetve egy terület számolásával és területi becsléssel állapítottuk meg)
Mi úgy gondoljuk, hogy ez volt a Délegyházi naturista strand fénykora. Nem volt kerítés, ruha nélkül mindenki egyenlő volt.
Közben folyt a legalizálásért folyó harc, főként Gáti Laci tett érte sokat kapcsolatain keresztül. A rebellis ötös tó vezetését csak másodrendűen tervezte be az új vezetésbe. Nagy vita volt a jegyszedésen és a bekerítésen is! Önkéntes adományokból is sikerült addig fenntartani, sőt fejleszteni is az ötös tavat.
Rengeteg híres ember fordult meg ez alatt az időszak alatt a tó környékén. Volt két TV közvetítés a tótól. Voltunk a Híradóban is. Számos újság írt rólunk. Elmondhattuk (és vallottuk) hogy mi különbözteti meg a nudizmust a naturizmustól. Meg tudtuk tartani a tisztaságot, mikor tízezer ember jött, akkor is. Itt az egyedül álló nő kísérő nélkül is kijöhetett, hisz elképzelhetetlen volt a zaklatás, tiltott volt a „csúnya szó” is, hisz meztelenül az ember védtelen, verbálisan sem sérthető!
Az 1983-as legalizálással gyakorlatilag részben széthullott a közösség. Elindultak a veszekedések a harc a hatalomért. A különleges „kommunából” (nem az volt, de nem tudok neki más nevet adni!) Üzleti vállalkozás lett. Más lett a hangulata, más az üzenete. Persze sok mindent meg is őrzött és nem vitatható ekkor kezdődő másodvirágzása már kulturált körülmények között. Visszatekintve ennek a változásnak be kellett következnie. Mondhatni törvényszerű, hogy így alakult. Ennek így kellett történnie, a rendezett körülmények és az infrastruktúra elengedhetetlenül szükséges volt. Ugyanakkor jó emlékezni a nomád időszakra akkor is, ha már alig él olyan, aki ezt megtapasztalta.
Ezért is írtam le a visszaemlékezésemet, hogy ne menjen feledésbe! Ha más nem, egy file a számítógépemben.
Egyébként a nomád csapat egy része a Lupa szigeti tavakhoz szokott át, de ott már nem lehetett megszervezni a dolgokat. Marad a víz, a szabadság (és néha a rendőrök).
Azután ez a szenvedély is elmúlt. Az egykori tóvezetőnek vezetői gyakorlat volt a további életéhez és egy sajátos szociológiai kísérleti helyzet, ami csak akkor és csak ott jöhetett létre.
Ennek a hozzávetőlegesen öt nyárnak a történetéből, az epizódokból több könyvet is lehetne írni, de valahogy feledésbe ment ez az időszak és összemosódott az előbbi és a későbbi történésekkel. Szinte hihetetlen, hogy az akkori szocialista időszakban működhetett egy pár évig a majdnem független Délegyháza ország. Egy rövid leírás ez itt.

(Kerekes Ferenc Béla írása)

Fotók: Fiala Gábor