English 
Előszó
Ez a válogatás bevallottan szubjektív, mégis talán hűen tükrözi, hogy a minket körülvevő világ, személyes tapasztalatok híján, milyennek lát minket a filmeken keresztül. A naturizmust itt tágabban értelmeztem, a nem szexuális tartalmú, nyilvános ruhátlanság különböző formái is szerepelnek ebben a gyűjteményben, de a felsoroltak között szerepel néhány olyan alkotás is, mely bár nem a naturizmussal foglalkozik, még tágabb értelemben sem, azonban hatott a ruhátlan állapot társadalmi elfogadására is (pl. Jancsó és Zefirelli művei).
A gyűjtemény nem teljes: érdekes lenne például a keletnémet filmekkel, a Magyarországon nem vagy csak ritkán vetített TV-filmekkel és sorozatokkal is gyarapítani - ebben köszönettel fogadom ismert és ismeretlen naturista barátaim segítségét, s a honlap szerkesztői sem zárkóznak el az elől, hogy később bővítsük ezt az oldalt is.
A teljes méretű képek megtekintéséhez javaslom a kép mentése más néven parancs használatát.
Dávid
 |  |
Az erőhöz és a szépséghez vezető utak (Wege zu Kraft und Schönheit — Ein Film über moderne Körperkultur)
1925
R: Wilhelm Praguer
Richard Ungewitter 1906-ban megszervezte a Német Nudo-Naturista Szövetséget, több tábort alapít, s mozgalma különösen az első világháború után nagy népszerűségre tett szert. Ezekben a táborokban forgatták 1925-ben a nagy sikerű „Az erőhöz és szépséghez vezető utak” c. filmet, ami nagyban elősegítette a naturizmus elterjedését. Kevesen tudják, de a film egyik jelentében feltűnt Leni Riefenstahl is, aki később tehetségével a nemzetiszocialista rendszert szolgálta (Olimpia c. filmjében ő is ábrázolja a ruhátlan sportoló testek szépségét) – miközben Ungewitter nem volt hajlandó elfogadni a náci eszméket. Sajnos később sokan megpróbálták a mozgalmat a szélsőséges eszmék jegyében értelmezni, de ennek a filmnek a készítésekor még messze volt ez a kor. A film mai szemmel nézve különös hangulatú, inkább művészfilmnek tűnik, de mindenképpen érdekes korlelet a nudizmus / naturizmus születéséről.
Értékelés: *****
 |  |  |
The expose of the Nudist Racket
1938
R: Vintage Short
A már ismertetett német naturista filmet érdemes összevetni a tizenhárom évvel később készült amerikaival. Míg az előző alkotás középpontjában az a vágy állt, hogy a ruhátlan állapotot morálisan elfogadtassa, bemutassa a meztelen test szépségét, addig az amerikai mű a naturizmus filozófiájából inkább a szabadságvágyat, egyfajta derűs életszemléletet és a másik elfogadását emelte ki (természetesen a mozgás szeretetét még mindig megőrizve). A jelenetek sokkal természetesebbek, mint korábban, s bár az ágyék tájékát nem hangsúlyozzák, de már nem is rejtik. A filmen érdekes kettősség figyelhető meg: míg az első felében jellemzően a férfiak ruhátlanok, a nők többsége rövid shortot visel, a szereplők természetesebben viselkednek, addig a film második felében szinte csak a nők ruhátlanságát mutatják, igaz kissé már mesterkéltebbnek tűnő beállításokkal. (De hogy változik a világ: abban az időben a külső nemi jegyeket még nem kellett kitakarni, ellentétben a mai TV riportokkal…) A film nem csak a naturizmus, mint filozófia bemutatása miatt korlelet, hanem amiatt is, hogy a naturistáknak az előzmények nélküli első nemzedékét mutatja be, akik semmilyen szabványhoz sem tudtak, sem pedig nem akartak alkalmazkodni, hanem a ruhátlanság élményére rácsodálkozva maguk alakították ki életformájukat. A testek még hófehérek, a gesztusok túlzók, a mozdulatok hol merevek, hogy túlságosan is élénkek, valahogy úgy, ahogy az első űrhajósok viselkedtek a világűrbe kilépve… Furcsa érzés nézni a filmet, az életörömöt sugárzó testeket, s közben arra gondolni, hogy a szereplők nagy része, talán mindegyike, már halott. A régi mondás szerint a könyveknek meg van a maguk sorsa, s kétségtelen, hogy ez a filmekre is igaz. Nehéz lenne ennél ártatlanabb módon ábrázolni a meztelenséget, mégis, amikor ehhez a cikkhez kerestem anyagot a világhálón, azt kellett látnom, hogy ezt a filmet ódivatú szexmozik videójára rakják fel kísérőműsorként. Az örök kettősség: ahogy mi látjuk magunkat, s ahogy mások akarnak látni minket. A film letölthető: a világhálóról is.
Értékelés:*****
Andrej Rubljov
1966
R: Andrej Tarkovszkij
FSZ: Anatolij Szolonyicin, Nyikolaj Szergejev, Nyikolaj Burljajev, Nyikolaj Grinyko
Tarkovszkij iskolateremtő filmjében, a híres ikonfestő utazásán keresztül vall hitet arról az Oroszországról, amelytől elvették a múltját és az értékeit, de a lelkek mélyén még él. Rubljov nem főszereplője a filmnek, hanem tapasztalója, aki nem aktívan cselekszik, csak szemléli a körülötte lévő világot. Tarkovszkij költői látásmódjára jellemzők a többrétegű jelképek, amik csak sokadik nézés után kezdünk legalább megközelítően sejteni. A fiú, aki megátkozza az apját, mert nem hagyta rá a harangöntés titkát, a csalélt harang, amiben senki sem hisz, mégis megszólal, hű képe a múltjától megfosztott nemzedékeknek. A filmben különösen nagy szerepe van a víznek és a meztelenségnek. A meztelen ember a szabadságra vágyik, meg akar szabadulni a kötöttségektől, a ráerőszakolt ideológiáktól, a körülötte lévő világ sötét-szürke színeitől. A ruhátlan ember szabad, de ez a szabadság a „csak azért is” szabadsága: tudja, hogy védtelen és elpusztítható, de akkor sem válik részévé annak a közegnek, amit az üldözői képviselnek. A pogányságba hajló ünnep ruhátlan emberei már nem magányosak: közösen élik meg a szabadságot, az ősi, a természetből fakadó örömöt, a kezükben lévő fáklyával szembeszállnak az őket körülvevő világ sötétségével. A víz az ősiséget, a természet őserejét szimbolizálja, akár esőben, akár a folyóban jelenik meg. A víz megtisztít, feloldja a világ kisszerűségét. Menedéket nyújt a menekülőnek. De a vízzel igazán csak a meztelen ember tud egyesülni, akit nem választ el sem ruha, sem felvett magatartásforma a természettől. Aki ruhában menekül, nem nyer menedéket, aki ruháitól megszabadul, azt magába fogadja a folyó. Bár eszünkkel tudjuk, hogy nincs esélye a menekülésre, mégis a ruhátlan test feloldódik a vízben, már nem az emberek, hanem a természet világához tartozik. A víz átölel, magába fogad és szabaddá tesz. A film nem közvetlenül a naturizmusról szól, de a meztelenség ábrázolása, a ruhátlanság legmélyebb filozófiai értelmezése gazdagabbá tesz minket is.
Értékelés: *****
 |  |  |
 |  |
Csillagosok, katonák
1967
R: Jancsó Miklós
FSZ: Kozák András, K. Mikolajewska,
Juhász Jácint, T. Konyuhova, M. Kozakov,
Nehéz úgy írni a naturizmusra ható filmekről, hogy Jancsó Miklós nevét nem említjük meg. Jancsó alatt nyert polgárjogot a meztelenség a filmművészetben, s a ruhátlanság, ha nem is vált aszexuálissá, de a szexuális tartalomtól függetlenedett. Életműve ebben hatott a naturizmusra: segített megteremteni az azt befogadó társadalmi közeget. Kevesen tudják, de ez a kapcsolat kétoldalú volt: Jancsóra fiatal korában nagy hatással volt a ruhátlanul fürdőző falusiak látványa, s saját bevallása szerint is részben ez köszönt vissza filmjeiben.
„Aki mezítelen, az csak önmagához tartozik, esetleg ahhoz, akinek felkínálja magát. Akin nincs ruha, az ideiglenesen vagy véglegesen kiesett, kilökték, vagy kilépett a hatalom megszerzéséért vagy megtartásáért folyó játékából. Veszélyben van, többnyire halálos veszélyben, mert kívülálló. A meztelen embernél „kívülállóbb” már csak a hulla, a gyerek és az állat lehet. A meztelenségnek az utóbbi két állapothoz is köze van: sokszor meztelenek vagy félmeztelenek Jancsónál a gyerekek, lehetnek meztelenek a nők, ártatlanság-szimbólumként - mintha gyerekek volnának - mint a Még kér a népben vagy az Igy jöttemben, de néhány filmben sugallhatja meztelenségük a bujaság kívülállását. A „legemberibb” meztelenség eképpen lehet „állati meztelenség” is, például a Magyar rapszódia, a Szerelmem, Elektra, vagy a Szörnyek évadja megfelelő jeleneteiben. (…)Amikor egy Jancsó filmben valaki - önként vagy kénytelenségből - levetkőzik vagy átöltözik, az illető bizonyosan elveszíti az őt addig megillető társadalmi pozíciót. Ha egy katonát megfosztanak ruhájától, sapkájától, derékszíjától, csizmájától, már nem abba a seregbe tartozik, aminek az uniformisát viselte. Ha pedig már nem katona többé, akkor civil. Civil, vagyis nem harcos. Márpedig a Jancsó-filmek történetei minden esetben (szó szerint is) harcoló emberek történetei, így a kivetkőzött szereplő egyben „történeten kívülivé” is válik. A civil aztán, ha tovább vetkőzik, vagy vetkőztetik, már „csak” ember. Ekkor lesz áldozattá, és ebben az állapotában ajánlkozhat, vagy kényszerülhet a szerelemre. Meztelenül érezheti magát megalázva, vagy lehet a meztelenségére büszke, ha szépnek érzi magát, vagy erősnek, akinek nincs szüksége álcázásra. Mert biztonságban érzi magát „harci” és társadalmi azonosító jelzések nélkül.” - www.jancso.film.hu Nehéz a sok remek Jancsó film közül kiválasztani egyet, de talán, kissé a szubjektívumba hajolva ezt a filmet választottam: talán a meztelenség itt jeleníti meg legszebben a szabadság, a béke és az emberi méltóság utáni vágyat.
Értékelés: ****
Benny Hill Show 4. rész – Rouge Nudist
1970
A híres angol nevettető ebben a részben egy hölgyismerősét követve jut el egy nudista telepre. A Benny Hill kicsit groteszk látásmódjával mutatja be a minket körülvevő előítéleteket, néhány megoldása (pl. annak kifigurázása, hogy az angolszász TV adókon kerülik a ruhátlanság ábrázolását) kifejezetten briliáns. Mindemellett néhány, a filmben szereplő élethelyzet sokaknak ismerősnek tűnhet: pl. a „mi lesz, ha a barátaim megtudják” dilemmája, az „én is le merjek-e vetkőzni” kérdése vagy az első ruhátlan percek zavartsága. Összességében a naturizmus szempontjából pozitívan értékelhetjük a filmet.
Értékelés: ***
A csendőr nyugdíjba megy
1970
R: Jean Girault
FSZ: Louis de Funes
Nehéz idők járnak a Saint-Tropezi csendőrökre: nyugdíjazzák az állományt, nem csoda, hogy nehezen tűrik a tétlenséget.
Mikor egyikőjük az amnéziába menekül, társai összeállnak, hogy még egyszer felöltve régi egyenruhájukat, átéljék a régi kalandokat, újra megvívják a régi csatákat, többek közt a magukat még makacsul tartó nudistákkal is. De amikor látják, hogy a csendőrség a légierőt is beveti a meztelenkedők ellen, kimondják a jelszót: „Nem kapják el a nudistákat!”, s immár ők riasztják őket.
A film hasonlóan a sorozat első tagjához, jól idézi a rend őrei előli bujkálás semmihez sem fogható érzését.
Értékelés: ***
 |  |
Macbeth
R: Roman Polanski
FSZ: Jon Finch, Francesca Annis, Martin Shaw
Kétségtelen, hogy Shakespeare híres drámájának Polanski készítette el az egyik legsötétebb és leginkább naturalisztikus feldolgozását, amiben az eredeti szöveg mellett felsejlik Polanski életének egyéni (nem sokkal korábban gyilkolták meg feleségét) és a XX. század közösségi tragédiáinak árnya is. Valójában talán nem is Shakespeare-feldolgozásról kellene beszélnünk (bár a forgatókönyv ragaszkodik az eredeti szöveghez), hanem az eredeti dráma továbbgondolásáról: amit az író eredetileg fantáziánkra bízott, a film kegyetlenül, de az öncélúságot kerülve ábrázolja. Polanski filmje számunkra naturista szempontból is érdekes, mivel a ruhátlan állapot két ritkán megjelenített formája is szerepel a filmben: az őrülté, aki nem csak ruháit, hanem „normál”, a mások előtt tudatosan megjátszott személyiségét is leveti (Lady Macbeth) és a boszorkányoké, a szakrális térben mozgó, de annak antiszakrális mélységeibe leszállóké (ez utóbbi a kultúrtörténet érdekes fejezete is egyben, mely nyomaiban egészen a XX. század elején fennmaradt).
Értékelés: ***
 |
Napfivér, holdnővér
1972
R: Franco Zeffirelli
FSZ: Graham Faulkner, Valentina Cortese, Alec Guinness, Lee Montague, John Sharp
Ritka az olyan vallásos film, amely a ruhátlan állapotot pozitív összefüggésben, vagy legalább természetes állapotnak ábrázolja - a ritka kivételek egyike Zefirelli Assisi Szent Ferencről szóló filmje.
A film kulcsjelenetében Ferenc leveszi ruháit, és azokkal együtt szabadul meg régi életétől. A meztelenséggel kezdődő élet az Isten felé fordulást, a másokkal való törődést, a szegénységet és a természet szeretetét jelzi (ez utóbbi gondolat már a naturizmushoz is kapcsolható).
A film kis túlzással „keresztény Hair”-nek is nevezhető, s bár Zefirelli művészi szabadságában többször felülírta az ismert történelmi tényeket, hűen ábrázolta Szent Ferencnek a ruhátlansághoz való természetes, de legalábbis a szexualitástól teljesen függetlenedett viszonyát.
Értékelés: *****
Holnap lesz fácán
1974
R: Sára Sándor
FSZ: Szirtes Ádám, Szegedi Erika, Lohinszky Loránd, Benkő Gyula, Nagy Anna, Szabó Tünde, Huszárik Zoltán, Mészáros Ági, Csongrádi Kata, Hernádi Judit
"Sára Sándor groteszk-szatirikus parabolája Páskándi Géza írása alapján készült. Egy világtól elzárt dunai szigetre csendes, békés vakációra érkezik a fiatal értelmiségi házaspár, ám pillanatokon belül kiderül, hogy ezt a térképen nem található helyet rajtuk kívül még jó néhányan kinézték maguknak. Csapatostul tódulnak az emberek a béke szigetére, már-már káosszal fenyeget ez a folytonos nyüzsgés, amikor feltűnik a színen Kozma, aki rendet vág az anarchiában, közösséget épít a zabolátlan nyaralókból. A Holnap lesz fácán remek szatíra, amely mindenféle diktatórikus vezetést nevetségessé tett a maga idejében. 1975-ben majdnem betiltották, de aztán meggondolták magukat az illetékesek." (Grand Cafe Szeged)
Sára Sándor ezzel a filmjével bizonyította, hogy a szatíra műfajában is tud halálosan komoly lenni. A filmben többször feltűnnek a ruhátlanok, a nudisták, akik az emberi szabadságvágyat, boldogságszomjat és az emberarcú, mégis fojtogató, a kispolgári gulyáskommunizmus elleni lázadást testesítik meg.
Értékelés: *****
 |
Illetlenek
1977
R: Mamcserov Frigyes
FSZ: Harsányi Gábor, Tímár Béla, Hollai Kálmán, Kertész Péter
Három hivatalos elvtárs, a sofőr és egy kutya egy forró nyári napon kiszállásra megy. Mivel a munkával hamar végeznek, elhatározzák, hogy úsznak egyet a folyóban - meztelenül. A probléma akkor kezdődik csupán, amikor egy kézigránátot találnak és elhatározzák, hogy kissé drasztikus módon halászatra használják – nem gondolnak arra, hogy a jól idomított kutya minden eldobott tárgyat visszahoz. És ezzel megkezdődik a hivatalos elvtársak meztelen menekülése…
A filmben a meztelenség fricska a hatalomnak, bemutatja, hogy ha nem is a király, de udvaroncai meztelenek.
Értékelés: ***
Meztelen vakáció
1979
R: Marcello Aliprandi
FSZ: Olga Karlatos, Lilli Carati, Miki Vouk, Juan Carlos Naya, Maurizio Interlandi, Taida Urruzola, Staller Ilona
A történet önmagában nem teszi emlékezetessé a filmet: fiatalok együtt nyaralnak, szerelem, kirekesztettség… De az egyik nap a tengeren egy mozgásképtelen hajóra lelnek a tengeren, kivontatják a partra, hogy meg tudják javítani. A hajón utazó pár meztelen – először idegenkedve, felháborodottan néznek rájuk, de lassan ők is levetkőznek. És nem csak a ruháikat veszik le, hanem a szerepeket is, amikbe korábban belekényszerülnek. Őszintébbek lesznek, még akkor is, amikor megjelenik közöttük egy felöltözött asszony. A film érdekes kísérlet: a meztelenség nem hangsúlyos benne, mégis fokozza a drámai feszültséget, nekünk külön érdekesség, hogy feltűnik benne a magyar Staller Ilona is, későbbi művésznevén Cicciolina.
Értékelés: ***
 |  |  |
 |  |  |
 |  |  |
A bűn szépsége
1986
R: Zivko Nikolić
FSZ: Mira Furlan, Milutin Karadzic, Eva Ras
A film „hősei a régi világ szülöttei, de már az újtól érintettek. A sorscsere sokkoló élménye – a hegyi faluból egy nudista szigetre kerülő – fiatal pár mélyen gyökerező biztonságérzetét ingatja meg. A szokatlanul szabados közegben nincs semmi, amiben megkapaszkodhatna, otthonra lelne a „hűségre rendeltetett” feleség és a bezárt világú férj. Világképük, tradíciótiszteletük maga a rend, az illem. A szabályok határait átlépve a titok hívóerejének, az ösztönvilág démonainak engedelmeskedve, csak az asszony – öntudatlan – ösztönvilágát érinti meg a teljesség sejtése. Valódi emberi közelségre vágyva, fenségesnek látja az angol párt (az ő bungalójukat takarítja a szigeten), akiknek életeleme az intimitás, a szenvedélyes testi összetartozás. Megérzi a gyengéd, méltóságteljes életvezetést a szabálytalanban, a megbotránkoztatóban. Egyre inkább azonosul az „idegenekkel”, megérti és elfogadja a csábítást, s a mefisztói pár elkalauzolja „az égnek minden csillaga és a Földnek minden öröme” felé – Sóvárgása az életörömre katarzist indít el benne: megéli bezártságát, az élet szépségétől megfosztottságát. Férje csak a kirekesztettség élményéig jut el, s a tradíciótisztelet, engedelmesség kelepcéjében az életörömre sóvárgással szembekerülve önmaga ellen fordítja a rituálét, amelyben a falu törvénye jut kifejezésre.” (Filmvilág - Tamás Amaryllis)
A filmben központi helyet foglal el a naturizmus és a „külső” világ konfliktusa. Valójában a naturizmus csak ürügy arra, hogy a film készítői ítéletalkotás nélkül éles kritikát mondjanak az akkori Jugoszláviáról. A film műfaja hivatalosan vígjáték, de abból a fajtából, amin nehéz őszinte szívvel nevetni.
Értékelés: *****
 |  |  |
Angyalbőrben
1988
Szurdi Miklós
FSZ: Usztics Mátyás
A vasbogdányi laktanyában hadgyakorlatot tartanak, s hőseink (az Urbán-szakasz) egy részeg motorost kerülgetve véletlenül a kijelölt pont helyett egy nudista strand közelében lyukadnak ki. A fiúk nem tudják sokáig élvezni a meztelen mennyországot: a közelben tűz üt ki, Karádi őrmester helikopterrel keresi őket, közben a hadgyakorlatot ellenőrző őrnagy is a nudin köt ki, a kikapós butikos lánnyal, s hogy a felfordulás teljes legyen, őt meg a felesége és anyósa szeretné ellenőrizni…
A filmsorozat készítői a nudizmusban a ruhátlanság erotikus légkörét és a kötöttségektől való szabadulást látták és láttatták, s véletlenségből, csupa huszonéves lányt és fiút mutatnak a képek… Ennek ellenére a filmben érzékelhető a naturizmusnak néhány más pozitívuma is: a baráti légkör, a segítőkészség is.
Értékelés: ***
 |  |  |
 |  |  |
 |  |  |
 |
Nap, széna, erotika
1991
R: Zdenek Trsoka
FSZ: Valerie Kaplanová, Jaroslava Kretschmerová, Ludek Kopriva
A kis cseh faluba olasz befektetőket várnak, s hogy megmutassák, hogy igenis modernek és haladnak a világgal, elhatározzák, hogy a faluban nudista strandot hoznak létre. A megvalósítás persze nem egyszerű: először csak a fiatalok mernek a sötétben nudizni, azután a TSZ elnök ráhatására a többiek is nekibátorodnak, míg végül az olasz befektetőket csak néhány erotikusan levetkőzött leányzó fogadja. S hogy erre hogyan reagálnak a vendégek és mi lesz a váratlan és egyben maróan szatirikus befejezés, az maradjon azok titka, akik – bár nem felhőtlenül, mert korábbi önmagunkra ismerhetünk benne – végigkacagják a filmet. A filmen a nudizmus a modernitáshoz, a változáshoz való viszony fokmérője. A naturizmus ábrázolásának pozitívuma, hogy a szereplők viszonylag természetesen viselkednek, a film egy-két jelentét akár az akkori Délegyházán is felvehették volna, nem csak idilli női testekkel érzékeltetik a ruhátlanságot (hogy a hölgyeknek is meg legyen a maga öröme…), hanem átlagemberek vetkőznek le benne, s végül remek humorral mutatja be a társadalom nem egyszer álszenteskedő magatartását a nudistákkal szemben. Bár a film címében az „erotika” szó szerepel, de a naturista jeleneteken inkább a természetesség és a megszokott elleni lázadás érződik.
Értékelés: ****
 |  |
Go Trabi Go
1991
R: Peter Timm
FSZ: Wolfgang Stumph, Claudia Schmutzler, Marie Gruber
Egy osszi tanárember a fal leomlása után elhatározza, hogy Goethe útmutatását követve kicsiny családjával elutazik Nápolyba. Útközben nem csak délre, hanem a posztszocializmusból a reálkapitalizmusba is el kell jutnia…
Egy reggel kiderül, hogy este egy naturista strandon álltak meg éjszakázni. A film készítői ezzel a jelenettel a keletnémet életmódot a nyugatnémettel akarták szembesíteni – a megoldás briliáns, még ha tudjuk, hogy történelmileg, figyelembe véve az NDK-beli szabad test kultúrát, nem egészen helyes.
A film mindemellett hitelesen ábrázolja, hogy milyen zavarban van az átlag „textiles” ember aki hirtelen felszabadultan sportoló, napozó, társasági életet élő naturisták közé kerülnek, akik teljes testi meztelenségüket feltárva, barátságosan és nyitottan fordulnak feléjük. Árulkodó kép, amikor a főszereplő felesége és lánya törülközők árnyékában, nyakig felöltözve mosakodnak, miközben a strand már benépesült a csupasz fürdőzőkkel.
Értékelés: ****
 |  |  |
 |  |  |
 |  |  |
Sliders 13. rész - Gillian of the Spirits
1996
R: Paris Barclay
FSZ: Gillian Barber, Tom Butler, Deanna Milligan , Alex Ferguson, Peter Flemming
A fantasztikus filmsorozatban egy csapat a különböző lehetséges világok között „csúszkál”. Bár elsősorban a könnyed amerikai sorozatok receptjét követi, a szokásos alapkérdés (vajon hazajutnak-e hőseink) mellett némi filozófia-light-ot is nyújt: vajon az, hogy ebben a világban élhetünk elrendelés, vagy a világunk kialakulása véletlenek sorozatának köszönhető? Vannak-e olyan értékek, amik világoktól függetlenül állandók? A sorozat ezen részében feltűnik egy olyan változat, amit mi naturisták valószínűleg minden világok legjobbikának tartanánk: a mezteleneké, ahol a postás és a leveleket átvevő asszony is meztelenül jelenik meg. Bár sajnos erről a világról alig tudhatunk meg valamit, talán egy percet sem mutat belőle a film (az ábrázolás is „amerikai”, tehát csak utalnak rá), egy későbbi epizódban egy beszélgetés során visszatérnek erre a világra, mint ahol igazán megismerhették egymást, ami után már bátrabban mernek megnyílni lelkileg is egymás előtt ("How could I forget? Not exactly our finest hour, was it? But then none of us exactly covered ourselves in glory, did we? Or anything else for that matter. Yes, we have certainly seen the best and the worst of each other.").
Értékelés: **
Na végre, itt a nyár!
2002
R: Fonyó Gergely
FSZ: Reviczky Gábor, Szulák Andrea, Szarvas József, Rudolf Péter, Nagy-Kálózy Eszter
Klasszikus gyerekfilm (hogyan oldják meg a gyerekek a felnőttek által okozott problémát), nem klasszikus befejezéssel (ruhátlan fürdőzés).
A film „amerikai” módon bánik a meztelenséggel: csak utalnak rá, de direkt formában nem mutatják. A ruhátlanság itt a gyerekek lázadása a felnőttek „elrontott” világa ellen, ahonnan az üzleti érdek kiszorítja a szépséget és a játékot.
Ennek ellenére a film pozitívuma, hogy a ruhátlanságnak nincs szexuális töltete, nem botránkozik meg rajta senki, egyszerűen a felnőttes rontás után a gyerekek a ruhátlan lubickolásban lelik meg a gyermekkor játékos világát.
Értékelés: ***
 |  |  |
Golasy
2002
R: Witold Świętnicki
A film a hivatal egy napját meséli el, ahol mindenki meztelen, de ez a meztelenség nem ruhátlanság, hanem a király (vagy inkább a kiskirálykodó hivatalonok) meztelensége. A film ezt a (reméljük, letűnőben lévő) világot leplezi le, ahol minden fontosabb, mint a munka.
Értékelés: ****
 |  |  |
 |  |  |
 |
Rongyosok
2004
R: Franck Landron
FSZ: Barbara Schulz, Alexandre Brasseur, Jackie Berroyer, Sonia Vollereaux, Emmanuelle Bataille
Sophie és Oliver házasok. Az élet szokott ritmusát élve, a feleség magát egyre mellőzöttebbnek, életét mind sivárabbnak érzi. Mígnem megcsillan a változás reménye, amikor egy apró hirdetésben felfedez egy eladó nyaralót, megfizethető áron. Lábon, sietve megveszik az ingatlant, nehogy elvigyék az orruk elől. Ám csakhamar kiderül, álmaik nyaralója egy zárt, nudista (sic!) telepen található… Sophie nem hajlandó átvenni a meztelen életformát, ezért a közösség kirekeszti magából, s bár akadnak barátai, számára idegen marad ez a világ. Férje csak a szexualitást keresi, ezért ő is kirekesztett marad… A film naturizmus képe nekünk idegen, hiszen a film a naturizmus helyett a nudizmust, a swinger magatartásformát mutatja be. Mégis, érdekes látni, hogy egy kívülálló miket és hogyan képzel el. A viccbeli Móriczka elképzelései se voltak pontosabbak, de neki legalább humora volt.
Értékelés: **
 |  |  |
 |  |  |
 |  |  |
 |  |  |
 |  |  |
 |  |
Naakt
2006
R: Diederik Ebbinge, Albert Jan van Rees
FSZ: Sem Roeters, Marike van Weelden, Frederieke Pijl
Egy kisfiút az édesanyja szaunázni visz, ahol először megriad a meztelen emberek látványától, de végül megjelenik egy „angyal”, akinek a mosolya feledteti vele a ruhátlanságot. Nekünk már természetes a meztelenség, de nem árt, ha kicsit mások szemével is látjuk magunkat, hogy a pucérság milyen hatással van egy „naturszűzre”, egy kisgyerekre. A filmben kiemelkedő az operatőri munka, remekül érezteti ez a félelmet – a film végén ott a feloldás: egy mosoly, a befogadás. Nekem a film tanulsága, hogy ez a mosoly, a befogadás a mi titkos fegyverünk… És végül a kisfiú is erről álmodik.
Értékelés: *****
 |  |  |
 |  |  |
 |
La Fonte des Neiges
2009
R: Jean-Julien Chervier
FSZ: Marc Beffa, Géraldine Martineau
Egy anyuka a kisfiával egy naturista kempingben tölti a hétvégét. A kisfiú tiltakozik: télikabát, álarc, harapás, de a barátság, a kezdődő gyerekszerelemben ő is megtalálja a „feloldódást”. Lírai szépségű film, a humora egyéni, s fő erénye, hogy a meztelenséget természetes módon kezeli.
Értékelés: ****
 |  |  |
 |  |  |
?
Dátum: még nem tudjuk
R: talán egy naturista
FSZ: idősek, fiatalok, szép és nem szép testűek, akik számára a ruhátlanság a természetes állapot.
Az utolsó film még nem készült el, de talán egyszer láthatjuk a mozikban vagy a TV-ben. Ebben a filmben a ruhátlanságnak nincs semmi jelentése. Nincs szexuális töltete, nem lázad semmi ellen, nem jelképezi a szabadságot vagy a modernitást, egyszerűen csak ugyanolyan természetes állapot, mintha ruhában lennének a szereplők.
Ebben a filmben ha meleg van a szereplők levetkőznek, boldogan csobbannak a vízbe, egy pohár borral öreg estéig beszélgetnek a lélek mélyéből, ha olyan közegben vannak, ruhátlanul élik mindennapjaikat, nem azért mezítelenül, hogy bárkit is megbotránkoztassanak vagy meggyőzzenek, csak egyszerűen, mert érzik, hogy így teljesebb lesz a béke. Ahol a csinos testű fiatal leányt nem rajongják körül, s a meztelen nagyszülőket nem nézik le.
Csak élnek és boldogok.
Értékelés: *****
Összeállította Dávid, mindenféle copyright nélkül.
